Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

27 r bizott senkiben és semmiben. Erezte mindenki, hogy egy rettenetes vész közéig : a forradalom. Október 21-én ismét összeült a senatus. Catilina, felelősségre vonatva a consul által, fölkiált, hogy bizonyos emberek zsarnoksága, kapzsisága és emberteleiisége a respublikán rágódó bajnak valódi okai; aztán megvetéssel utasítva el magától a neki tulajdonított zendülés tervét, e fenyegető hasonlattal végzi beszédjét: „A római nép erös test, de nincs feje; ez a fő én leszek ')" Ezt mondva, távozott, ott hagyván a határozatlan és remegő senatust. A gyűlés azalatt kiadá a szokásos rendeletet, mely a consuloknak meghagyta, vigyázzanak, hogy a respublikában kár ne essék. Az elhalasztott consul-választás a következő évre, 63-ban oktober 28-án ment végbe. t\ gyűlés napján a consul mellvértben tógája alatt elszánt férfiak őrizete mellett jelent meg a Marsmezőn és igy Catilina csőcseléke, mely fölfegyverkezve volt jelen, nem mert támadást intézni. A választás Dec. Jun. Silanus és L. Licinus Murenára esett. Catilinát most már harmad izben mellőzték. Erre Catilina biztosokat kiilde Itália különböző részeibe, a többek közt Etruriába, Picenumba és Apuliába, hogy a lázadást gyorsabban szervezzék i) A Tiber torkolatánál egy hajóhad-osztály, mely régebben a kalózok ellen harczolt, tervei gyámolitására készen állott

3). Sőt Rómában is vakmerő kísérletet tőnek Cicero meggyilkolására. Két elszánt tekintélyes czinkos, Lucius Varguntejus senator és Q. Cornelius lovag ajánlkozott, hogy a consult lakásán hivatalos látogatás ürügye alatt meggyilkolják. Cicero megtette a kellő biztonsági intézkedéseket, házát erősebb őrizettel látta el, s a zárt ajtó meghiusitá a gazterv kivitelét.

4) ') Plutarchus, Cicero, XIX. 2), Sallustius, Catilina. 27, 28. 3). Kitűnik ez abból a mit Florus (III VI) a hajóhad vezényletéről mond, mely L. Gellius kezébe volt, és Cicero egy helyéből (Oratio prima post reditum, VII) L. Gellius világosan kimondá, mily veszélyben forgott a respublica, s inditványozá, hogy Ciceróuak polgár-koronát adjanak. (Cicero, Epistolae ad Atticuin, XII, XXI; — Uratio in Pisonem, III. — Aulus Gellius, V, VI.) 4). Sallustius, Catilina, 28.