Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

22 tiik ; a gazdagság' 'tekintélyt és jelentékenvséget kölcsönzött a lovagoknak. Kitől kezdve több tisztelettel kezdtek beszélni róluk. A Graccluisok, kik a lovagokat szövetségesek ül akarták megnyerni az aristocratia elleni küzdelmükben, keresztül vitték azon határozatot, hogy a birák ezek soraiból választassanak. Cicero még tovább ment; ő megkisérlé a lovagi osztályt azon nagy, mérsékelt pírt, alapjává tenni, mely az ő véleményét teljesen képviselje, s mely jellemirányzatával összhangzó legyen, A lovagok pedig egészen rajta csüggtek, mert közőh'ik való volt születésénél íogva és mint hírneves ember rájok csak íénvt áraszthatott. Cicero mind eme tervei eleinte szerencsésen indullak meg ; de, az igazat megvallva, a siker érdeme főleg a körülményekre hárul. A mérsékeltek e nagy szövetsége, melyet ő a maga legszebb miivé gyanánt ünnepelt, csaknem önmagától létesült a félelem nyomása alatt. Egy társadalmi forradalom előérzete lidércz gyanánt nehezedett a kedélyekre. Minden régi párt söpredéke, nyomorult plebejusok és tünkre ment nagy urak, Marius. régi katonái és Sulla proscriptorai egyesültek egy vakmerő és ügyes főnök vezérlete ala'.t, ki nekik az állami vagyon uj fölosztását ígérte. E szövetség birla rá azokat, kik általa létüket fenyegetve látták, hogy ők is egyesüljenek saját oltalmukn. A rémület hatályosabb vala, mint nélküle a legszebb beszédek lettek volna, s ez értelemben bizton lehet állítani, hogy Cicero e szövetség létesiilését, melyet saját politikájának üdvös eredménye gyanánt szeietetr tekinteni, inkább köszönhette Catilinának, mint önmagának. Az érdekek közössége tehát legalább egyidőre a külömböző véleményeket kibékité egymással. A leggazdagabbak és e miatt a leginkább veszélyezettek, azaz a lovagok képezték természetesen az uj párt lelkét. Ezek mellé sorakoztak a plebejusok tisztesebbjei, kik nem akartak tulmenni a politikai reformok határán, valamint egyes nagy urak, kiket fenyegetett kényelmük kiragadt közönyösségükből, mert nem akarták, hogy villáikba hívatlan vendégek üljenek be, ha mindjárt ezt a köztársaság bukása árán érik is el. Az uj párt nem keresgélt soká főnök után. Pompeius Ázsiában volt, Caesar és Crassus titokban pártfogolták az összeesküvést. Utánuk nem volt nagyobb név, mint Cicero ! — Ily körülmények között a senatus, értesülvén Catilinának régóta forralt