Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

19 tanúsított volna. Hogy valaki helyes tudatával bírjon annak, a mit akar: nem közönséges tulajdonság, főleg oly zavaros időkben, mikor a jó és rosz összevegyül: pedig a diadal azokat illeti, kik ama tulajdonsággal meg vaunak áldva. Abban állott kiválólag Caesar fölénye, hogy ( tétovázó politikusok közepett, kiknek bizonytalan tervök, ingadozó meggyőződések s kétes, nagyravágyásuk vala, ő volt az egyedüli, ki átgondolt becsv^gygyal s megállapodott szándékkal bírt. Caesar tudta, hogv a fejetlenség- uralma nem tarthat sokáig. Némi fosztogatás és gyilkolás után Róma ki fogna ocsúdni meglepetéséből és a jó hazafiak, kélségbeesésök közt erejök tudatára jutván, ismét fölíiI fognak kerekedni. Csakhogy valószínű, hogy akkor azon visszahatások egyike áll be, mely a nagy megpróbáltatásokat rendesen szokta követni, tudnii'lik visszaemlékezvén a bajokra, melyekből oly nehezen tudtak menekülni, sok ember hajlandó lesz föláldozni a szabadságot, mely őket annyi veszélynek tette ki. és Caesar készen tartá magát, hogy ez esetben a korlátlan uralkodás hathatós gyógyszerét javasolja nekik. Az öt jelölt között legnagyobb neve M. T. Cicerónak volt. A kitűnő szónok, kinek szava annyi tekintélylyel birt, Arpinumban született alacsoi'.v származású szülőktől ; egy darabig a szövetségesek háborújába:: szolgált

1); azután beszédei nagy hírnevet szerzének neki, a többek közt az ifjú Roscius védelme, kit a dictator megakart fosztani atyai örökségétől. Sulla halála után quaestorrá nevezték s Sieiliába küldöttek ki. 70-benkérlelhetlen szavával üldözé Verres alávaló tetteit: végre 66-ban praetorrá lón, s e hivatalában nagy becsületességet és igazságszeretetet tanúsított, a mi őt egész pályáján megkülönbözteté. De a polgárok becsülése, közönséges időkben, nem lett volna elegendő őt az első méltóságra följuttatni. Az összeesküvéstől való félelem — mond Sallustius — volt oka fölemeltetésének. Más körülmények közt a büszke nemesség tiltakozott volna hasonló választás ellen. Azt tartotta volna, megfertőztetik, ha, bár magas '). Plutarchus, Cicero, III.