Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1883

megtenni, úgy a III. század vége felé, mikor hatalma is már hanyatló félben volt, romanizálási tehetsége lassacskán egészen megszűnt. Különlegesen Pannoniában ez időben két hatalmas tényező működött közre, melyek a római befolyást mind nyelvi, mind művészi tekintetben háttérbe szorították. Az első az idegen népelemek elszaporodása Pannoniában. E tartományban soha sem szünetelt a harcz és háború a birodalom e végvárát folyton ostromló germán néptörzsek ellen, a minek következtében római és romanizált pannon lakossága meggyérült, megfogyott. A pusztán maradt területek megművelésére idegen telepítvényesekre volt szükség, a kik rajszámra jöttek át a Danán és a kiknek a római kormány, néha önként, néha kényszerűségből állandó lakhelyeket rendelt a tartomány belsejében. Végül maga a római hadsereg is legkivált germán zsoldosokból szerveztetvén, ezek is, mint kiszolgált katonák, csak az idegenek számát szaporították. A római elem és nyelv a megerősített városokba vonult vissza, a bár római közigazgatás alatt álló vidéken, a barbárok nyelve volt az uralkodó. A másik, szintén feloszlató batásu tényező a keresztény vallás gátot nem ismerő elterjedése volt. Ezen vallás, mint az emberiség emancipatiója és felszabaditója, a pogány államvallás megszámlálhatlan istenségeit mindenkorra kiszorította addigi uralkodó po

eitiójukból és ezekkel együtt eltűnt a római kis és nagy művészet valódi éltető eleme is. A római technika ugyan meglehetős sokáig ragaszkodott még a hagyományos formákhoz, de ezek a formák, nem lévén már eszméhez kötvék, elsatnyultak, megmerevedtek, úgyszólván összecsöpörödtek, a mi által tág alkalom nyilt az életteljes idegen népeknek arra, hogy új, saját Ízlésük szerinti formákat létesítsenek, vagy az őshazájukból magukkal hozottakat a római technika segélyével tovább fejleszszék, virágzásra juttassák. Idegen, barbár nép lakott a IY. század vége felé a Balaton mai keszthelyi mellékén is. Ismerem négy nagy (Keszthely, Dobogó, Alsó-Páhol, Diás) és néhány kis (Fenéken több helyütt) temetőjét. Az alább bővebben tárgyalandó ötvös-müiparczikkek az első három nagy temetőből kerültek ki, melyek kettejét egészen felástam, a harmadikba, az alsó-páhokiba pedig csak most kaptam bele. A negyedik a diási, ez idő szerint még nebántsvirág. A fenéki kis temetőkben pedig római, barbár, török tatár és magyar vegyesen aluszsza örök álmát. Minden körülmény, melyek részletes felsorolása különben másult talált helyet, csaknem meggyőző biztonsággal arra vall, hogy eme temetők barbár népe római fenhatóság alatt, tehát a rómaiakkal egyidejűleg lakott itt. És minthogy a szomszédos Fenékben, a haj/