Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1882

AZ AUGUROK. S||jiͧz augurok intézményének megvilágítására mindenekelőtt szük- jr| ségesnek tartom, a rómaiak vallásos felfogását általá(|| nosságban jellemezni. Rómában a királyi hatalmat leginkább a vallás korlátolta. Az istenek közbejötte nélkül a közéletben semmiféle cselekményt sem lehetett végezni; az istenekhez való járulás pedig teljesen a patríciusok hatalmában volt; az auspiciumokat kezdettől fogva ők kezelték, az ö befolyásuk alatt állottak az élethossziglan választott papok és augurok, és ellenök szólani, vagy nekik bármiben ellenszegülni, még a királyok sem merészeltek. A vallás a rómaiak kedélyét szorosan lebilincselte, már maga a vallás neve — religio — is ezt mutatja; mert ez bizonyos, az istenek haragjától való félelem által előidézett megkötöttséget jelent. Kitűnik ez mindazon parancsok pontos megtartásából, melyeket az istenek szolgálata előir; kitűnik továbbá az istenek akaratának helyes megértéséből, a mint azt, a rendkívüli természeti tüneményekben, áldozatokban, kiengesztelődésekben, imákban és tisztulásokban az istenek szolgái mint szükséges dolgot felismerik és előírják. A római mindenütt az istenek működését látta, az egész természetet isteni erő hatotta át és éltette ; az ég, föld, viz, levegő, szóval minden csak ugy hemzsegett az isteni lényektől; minden változás, a növekedés és szaporodás, az elpusztulás, halál, a rómaiak felfogása szerint az isteni erő munkája volt; bárhova fordult is az ember, bármihez fogott, mindenütt az istenség állott vele szemben és kisérte a bölcsőtől a sirig. A római azonban csak gyanitá az istenséget, de nem látta. Az ö szemeiben az istenek csupa titokzatos, emberi alakot nélkülöző szellemi lények valának, minden emberi érzés és ösztönök, emberi erények és hibák nélkül. A mindent átkaroló és átható szellemi világból tűnnek elő, és csakis mint rideg eleinek gyakoroltak befolyást az emberi életre, s mielőtt még alakjukat meg lehetett volna határozni, ismét eltűntek. Innen van^ hogy a rómaiak vallásában vannak ugyan istenek, de nincs hitrege. És habár az isteni lények férfiak és nők vegyest, még sem lépnek egymással házasságra, nincsenek gyermekeik, nem élnek egymással, mint a görögök az Olympuson, nem közlekednek a halandókkal ; a rómaiaknak nincs egy ősmondájuk sem, mely szerint némely