Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1882
1? voltak, hanem csak szakértők, tudósok, magyarázók. 1) Cicero „privati" névvel illeti őket. Befolyásuk annyival is inkább nagyobb vala, mert a magistraturával és a papsággal egyöntetű szerepök vala. Jelvényök a „lituus", melynek alakja Romulus eredeti „ lituus "-ához hasonló volt; 2) eredetileg nem volt más mint archai pásztorbot. A fungáló augur ugy látszik azon, a papokkal közös praerogativában részesült, hogy az auspicáló mellett capite velato foglalt helyet. 3) Az augur a szertartást végező kívánságára közreműködhetett; de hogy ezt megtehesse bizonyos megkérő, felszólitó formulára volt szükség. Lange 4) ezt „stipulatio" névvel jeleli, de ez nem helyes; ezen formula a ,,stipulatio"-val csak annyiban egyezik meg, hogy kétoldalú rituális beszéd. Ez azonban többféle lehet, nevezetesen : a) mint eskütétel, hol az egyik előmondja a formulát, a másik pedig utána; b) mint requisitio, hol az egyik követelőleg lép fel, a másik pedig a követelésnek eleget tesz; c) mint lekötelezettség, hol a hitelező kérdést intéz és az adós felel, stipulatio és fideiussio. Az utolsó esetben jellemző a szertartás taglalása kérdésekben és az erre illő felelet. A második eset egészen más dolgot állit elénk. Az ünnepélyes tanú requisitiojánál, valamint az augur requisitiojánál sem kérdés sem felelet nincs, hanem a követelő felszólítást intéz : „vocat" ez sem nem kérdés, sem parancs, hanem kérés 5) — hasonló a comitiumok alkalmával előforduló kifejezésekhez (rogo uti rogas). A felszólítottnak nyilatkozata nem nevezhető feleletnek szoros értelemben, hanem csak a szolgálatkészséget fejezi ki; audivi annyit tesz, mint kész vagyok a requisitionak megfelelni, segédkezni, és magában foglalja a tényleges teljesítést. A viszony tehát a következő : az auspiciumot tartó habét auspicia; az odahívott vagy a jelenlévő augur pedig est in auspicio, adhibetur in auspicium. 6) Ebből látszik, hogy, ha az „auspicari" tevő akaratot nem jelent, tehát az istenekkel való szerződést, cselekvést, akkor „augurem adhibere" sem jelentheti a cselekvő akaratot, vagy az augurral való szerződést. Sem Mommsen, 7) ki az „auspicari" szó alatt az istenekkel való szerződést érti, sem pedig Lange, ki az „auguriumadhibere" kifejezést az augurral való stipulationak mondja, nincs lier) Periti, prndentes, interpretes. Cic. de div. 2. 34. 2) Lituus iste vester quod clarissimum est insigne arguratus, unde vobis est traditus ? Nempe eo Romulus regiones direxit tum, quum urbem condidit. Qui quidem Romuli lituus (id est incurvum et leviter a sumino inflexum bacillum, quod ab eius litui, quo canitur. siinilitudine nomen invenit), quum situs esset in curia Saliorum, quae est in Palatio, caque deflagravisset, inventus est integer. Cic. de div. I. 17. 3) Ez római ritus vala, mit nem kell összetéveszteni a keleti teljes befátyolozással. Papok, férjezett asszonyok, augurok, birtak ugyan egy fejkendővel; de arczuk fedetlen vala ; sőt áldozatoknál is a „flammeum" szabadon hagyá az arczot. Ezt Numa hozta be az auguroknál. 4) Alterth. I. 338. 1. 5) Q. Fabi. te mihi in auspicio esse volo. Audivi. Volo inkább óhajt, mint parancsot jelent. Igy pl. a régi időben, heredem esse volo-t nem szabn i az ünnepélyes parancs kifejezésére használni. Cic. de div. II. 24. 6) ttell. 13. 15. Cic. de rest. 2. 9. de leg. 3. 4. ') Staatsr. 75. 1. 2
