Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1880

8 Pedig akárhány szülőt ismertem már. ki az első vagy második osztályba, járó fiának a dohányzást otthon megengedte, sőt maga tanította rá. Már most kérdem, mily gondolatokat ébreszt ez a fiúban az iskolai törvények iránt? Nem szándékos meglazitása-e ez a fin kötelességérzetének? Nem kell-e szükségképen benne fölébredni azon vágynak, látván, mily könnyen és büntetlenül játszhatja ki az egyik fegyelmi szabályt, a. többin is, melyek neki nem tetszenek. mi hamarább túltenni magát? De nézzünk más esetet. A fin hanyag, kényelmes vagy könnyelmű és elfogadható ok nélkül elmulasztja a tanórákat. A szülő pedig ad neki betegségi bizonyítványt. A tanár ennek alapján bizonnyára igazolni fogja az elmulasztott órákat, a tanuló pedig markába nevet. De a mely szülő ily bizonyítványt állít ki, az nem szereti gyermekét igazán, nem ugy, a mint kellene. Mert nem tudja, vagy nem akarja belátni, hogy evvel saját gyermekének csak roszat tett. Először szentesítette a törvényszegést, magára vállalván érette a felelősséget. De másodszor aláásta tekintélyét a gyermek előtt is, mert ha egyszer megtette, másodszor már nem tagadhatja meg, mert könnyen megeshetnék, hogy a tiu az első hazugságot valahogy szemére lobbantja. Váltig taníthatjuk az iskolában „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön", már hogy tisztelheti a fin szülőjét akkor, mikor ez neki a kötelességmulasztásban segédkezik, helyette hazudik is? Végig „mehetnék igy az egész gymnasiumi fegyelmi szabályzaton, nincs abban egyetlen-egv pont sem, a melyen egyik-másik szülő vagy szóval vagy tettel valami tágítani valót ne talált volna. Fájdalom! sok szülő annyira szerelmes gyermekébe, hogy azt a tökéletesség netovábbjának tartja, és nem is képes elhinni, hogy annak hibái lehetnek, vagy vannak is Es ki adja meg végtére ezen bűnös engedékenységnek, vak szeretetnek az árát? maga a gyermek, mert elromlik, és szülője minden t'öllengzős reményeit csúffá teszi. A szülő azonban nemcsak köteles arra ügyelni, hogy gyermeke az iskolai törvényeket szigorúan megtartsa, vannak még más positiv kötelmei is közvetlenül gyermeke, közvetve az iskola iránt, melybe gyermeke jár, melyeket házi, családi körében csak egyedül ő maga van hivatva érvényesíteni. A tanári kar a családi kör szentélyébe nem avatkozhatik, ott az intézkedési jog tisztán és egyedül a szülőé, valamint a felelősség terhe is csak arra háramlik Ezen kötelmekhez tartozik mindenekelőtt, hogy éber szemmel kisérje a gyermek munka, — illetőleg időbeosztását otthon. Minden élénk fin többnyire kisebb nagyobb mértékben könnyelmű is, szereti a. dolog könnyebb végét fogni, és igy, hacsak a szülő benne otthon a kötelességérzetet nem ápolja, azáltal, hogy rendes munkára szoktatja, hanem szabad akaratot enged neki; ha tetszésére bizza feladványainak miként és mikori elvégzését, a talán jónak indult gyermek nagyon könnyen a hanyatlás lejtőjére juthat. De itt a