Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1880

áO ez utóbbi esetben a vizrészecskék tovább haladnak és az uszó tárgyakat magukkal ragadják, az említett hullámzó mozgásnál a vizrészecskék nem hagyják el eredeti helyzetűket, nem haladnak tovább, hanem fel-alá hintázásuk alkalmával csak a köralaku hullámzó mozgás halad el rajtuk. A légrészecskék is kétféle mozgást végezhetnek: haladó és rezgő mozgást. A levegő mint színtelen gáznemű test átlátszatlan, azért a. részecskéin előforduló változásokat csak hatásaikból ismerjük fel. így szelek alkalmával a. légrészecskék haladó mozgást végeznek, midőn hasonlóan a folyó-vizekhez a. légben uszó könnyű tárgyakat magokkal ragadják. Sokkal fontosai)b reánk nézve ennél a levegő rezgő mozgása. A léghullámok épen olyan körülmények közt származnak, mint a vizhullámok, t. i. valamely mozgó test hatása mellett. Legalkalmasabb a léghullámok előidézésére egy kifeszített hur. egyik végén falba erősített páleza vagy rugalmas lemez, főleg pedig egymásba ütköző rugalmas szilárd testek tesznek itt jó szolgálatot. A rezgő testek alakjától és a. mozgatási körülményektől függ a léghullámok minősége. Ha a tér. hol valamely rugalmas tárgy rezgő mozgást végez, minden irány felé szabad, a léghullámok gömbalakban terjednek tovább. Általánosan elfogadott vélemény szerint az egész világmindenséget és benne a testek legparányibb részecskéit egy végtelen finom, rugalmas, súlytalan anyag tölti be, melyet lebnek (aether) neveznek. A lebrészecskék szintén végezhetnek hullámzó mozgást, ezt épen úgy, mint igen sokszor a légrészecskék rezgő mozgását, egymásba ütköző testek keltik ; ily ütközések a testek igen heves oxydatioja alkalmával történik, midőn az oxygen és oxydálódó test atomjai ütköznek egymásba. A kölcsönös összeütődés eredménye a lebrészecskék rezgő mozgása, mely fény vagv hő alakjában jelentkezik. A hang és fény keletkezésüket illetőleg a természettudományok mai álláspontja szerint rokon tünemények: mindkettő mozgás eredménye. Jelenleg a fényről szándékozunk bővebben szóllani: de előre is látjuk, hogy értekezésünk fonalán majd gyakran kényteleníttetünk a hangtünemények sajátságaira hivatkozni, hogy tehát az összehasonlító módszert alkalmazva sokkal élénkebb színezetű képet alkothassunk a fénytüneményekről, nem lesz fölösleges, ha előbb megemlékezünk a hang mibenlétéről és feltűnőbb sajátságairól. Mindenki tudja, hogy hangot csak akkor hallunk, ha valamely szilárd test egy másik nyugvó vagy mozgó testbe ütközik. Ilyenkor a. megütött test részecskéi rezgésbe jönnek, ez a levegővel közöltetvén részecskéin a mozgás gömbhullámok alakjában tovább terjed : a léghullámok ily alakja okozza azt, hogy a hang minden irány