Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1880

15 meg is teszi, azonban a szülők kötelme az iskola ebbeli törekvéseit minden erőből támogatni, és odahatni, hogy tanuló gyermekükben a tanoda tekintélye iránti tisztelet benső és igazi is legyen. A jó szülő azonban, tudván azt, hogy a gyermekkorban nyert impressiók mindig a. legerősebbek, és legtovább tartók, itt még nem fog megállapodni, hanem mindig óvakodni fog attól is, hogy gyermeke előtt, bármely alapos oka legyen is, olyas valamit mondjon, a mi a hatóság, törvény vagy áliamkormány tekintélyének tiszteletét megsérthetné; mert ez által mind ellenkezésbe jő a tanoda működésével, melynek feladata, hogy jó honpolgárokat nevelhessen, ezek tiszteletét minden személyes tekintetek nélkül a tanulókban éleszteni és ápolni, mind pedig a gyermek kedélyvilágát és észjárását mételyezi be holmi kételyekkel és az elégedetlenség csiráival, melyektől pedig annak tisztán kell maradni, ha a tanuló előtte álló közvetlen czélját fennakadás nélkül elérni akarja. Rendszerint nincs rosszabb tanuló, mint az olyan, a ki politizál, vagy az iskolai körön túllévő viszonyokkal bíbelődik. Legvégül hagytam, a, mit legelői kellett volna tárgyalnom, a mi nélkül jó ember, jó hazafi, jó polgár nincs, a vallásosságot. Hogy ezen pontnál a tanár mellett a katholikus pap is megszólal, az természetes, azt tagadni nincs okom, az az én jogom és egyúttal kötelességein is. Észrevételeim ennélfogva kiválókig a katholikus szülőket érintik, bár vallásosság dolgában az állapotok más vallásfelekezeteknél sem jobbak. A tanulók a gymnasiumban bő és kimerítő hittani oktatást nyernek, minden vallási gyakorlatban ténylegesen részt vesznek, egy szóval: a.gymnasium nem mulaszt el semmit, hogy növendékeiből jó keresztényeket, jó katholikusokat neveljen. És mit tapasztalunk sajnosan, ha ifjaink elhagyják a gyinnasiumot? Azt, hogy csak elvétve egyik másikban van élő hit, mely cselekvényekben, külső gyakorlatban is nyilvánul: legnagyobb részök oly közönyös vallása iránt, hogy csak akkor emlékezik meg katholikus létéről, mikor menyasszonyával az oltár elé lépni készül. Tartsunk egy kis szemlét mai társadalmunk kórtünetei fölött. A vágy, beesületes munka nélkül meggazdagodni, a becsület hiánya, mely lapjaink hasábjait csalás- és sikkasztási esetekkel tölti be, ma napi renden forog. Az önzés azon túlhajtott foka, hogy igen sok ember azt liiszi magáról, hogy az egész világ egyenesen az ő kedvéért van teremtve, az ebből származó túlbecsülése önmagának, mely minden küzdést, nélkülözést és fáradságot perhorrescál, az életben elébe gördülő minden akadálytól visszaretten, és ha a nehézségek összetorlódnak előtte, elveszti bizalmát önmagába, az elcsüggedésnek engedi át magát és pisztolyhoz, méreghez, kötélhez nyúl, vagy a vizbe ugrik, hogy igy egyszerre szabaduljon meg minden bajtól: ez is mindennapi dolog. Szinte borsódzik a hátunk, ha a lapok állandó öngyilkossági rovatához érünk. A kiskorú gyermek, ha