Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1880

9 _ szülő még ne állapodjék meg, liánom időről-időre szerezzen magának tudomást fia előmeneteléről a legilletékesebb helyen, a tanári karnál. Iv/j sok bajnak, sok, a fiúra nézve hátrányos fordulatnak vehetné elejét. És megteszik ezt a szülők? A tapasztalás azt bizonyítja, hogy csak kivételesen. Vidéki szülők még inkább, helybeliek csak nagy ritkán. Ez igazán vétkes közöny a szülők részéről, melyet nem lehet eléggé megróni. Kötelessége továbbá a szülőnek, hogy a fin szórakozását, társaságát, olvasmányát otthon szigorúan ellenőrizze. Helytelenül cselekszik a szülő, ha a gyermeknek mozgást nem enged, mert ez a test elsatnyulását vonja maga után. ha túlterheli mindenféle magán tanulmányokkal, szóval, ha idő előtt komoly érett férfiút akar belőle csinálni. A gyermekkor megkívánja a maga örömeit, ezek erőszakos elnyomása rosz következményeket szül. De viszont helytelen eljárás az is. ha a szülő eltiiri vagy elnézi a pajkosságot, vagy ha a kiskorú fiúval a felnőttek örömeit, mulatságait Ízlelteti meg. Ez a másik véglet. -Es itt valamire figyelmeztetni kívánom a szülőket. El nem vitázható tény. hogy a mai tanuló ifjúság külinagaviselete sokkal szelídebb, simább, tetszetősebb, mint akár csak négy évtizeddel ezelőtt volt. Az életviszonyok gyökeres megváltozása hozta ezt magával, és e tekintetben mindenesetre a társadalmi haladásnak a jele. De azért ne higyje senki, hogy ezen sima külszin alatt minden oly ártatlan, mint ,i milyennek látszik. Ha ifjúságiink ma a zajosabb, nyersebb időtöltést, mulatságot kerüli is. a nesztelen, csendes szórakozás szintén nagy veszélyeket rejthet magában. Osak egyet említek fel, és ez a kártyázás, mely valóságos mételyként harapódzott el még az alsóbb osztályú tanulók között is. és a melyet sikeresen megakadályozni csak a szülők hatalmában áll. Az iskolai törvények általában eltiltják a kártyázást, az igaz; de ha a szülők azt otthon megengedik, akkor a törvény csak írott- malaszt. Akárhány szülő van, ki kedvteléssel, valóságos lelki örömmel nézi. hogy tölti fiacskája a szünnapokat otthon, két-három iskolatársával, a kártya mellett, hisz nem játszanak pénzben, nem csavarog a fiu, közvetlen felügyelete alatt van. De azt nem gondolja meg, hogy a kártyajáték a gyermekeknél haszontalan időelfecsérlés és éppen nem felüdülés. hogy csak kártékony izgalmat és későbben valódi alakjában jelentkező nyervágyat szül, hogy ez a legalkalmasabb szer arra nézve, hogv a gyermekben a jó indulatok, részvét, könyörületesség, méltányosság sőt néha még a becsületesség is elfojtassanak. Nem lehet tehát a szülőknek eléggé szivükre kötni, hogy gyermekeknek a kártyázást semmiképen se engedjék meg. és ha, talán társai által abba belevitetnék, azt mindé 11 áron megak; idályozni törekedjenek.