Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

Az előzményekben láttuk, hogy az egyes, külön irányban működő, de egy közös czélra törekvő iskolák megvetették azon alapot, melyen irodalmunk, különösen annak egyik ága, a költészet, egész általánosságban biztos virágzásnak indulhatott. A nyelvkérdés alapjában szintén el volt döntve s Révai nyomán indulva e tekintetben is biztosan lehetett haladni, minthogy Kazinczy haladott is, mert az ő működése teremtett egy uj nyelvet, melyen bár nagyon sokat kellett még simítani és egyengetni, de magában véve a szükségletnek már megfelelt. Kazinczy fordításaiban főleg a művészies hűségre törekedett, s ámbár nyelvünk az ő fáradhatatlan buzgólkodása folytán folyékonyságban, csínban véghetetlen sokat nyert; de gyakran épen ez által eredeti sajátságaiból, magyarosságából is nagyon kivetkőzött. Ezen kellett tehát segíteni, s az akadémiának ép ugy mint a Kisfaludy-társaságnak különösen e téren kellett nagy buzgalmat és munkásságot kifejteni. E korszakkal, mely általános virágzás korának neveztetik, s melynek kezdetén az eszményiség és klaszszicitás teljes diadalt vívott ki. esik össze Vörösmarty fellépése, Kazinczy kora a szépet az eszménybe, a művészetet a klaszszikaiba helyezte, s ámbár Vörösmarty ezen klaszszikai iskola emlőjén növekedett fel, még sem alhatott ellen eredeti géniuszának s a korszellem sugallatának, szakított tehát az előbbi korszak elveivel s lassankint kezdet kinőni a klaszszikai szabatosság öltönyéből többre becsülvén a költői gondolatot a klaszszikai idomnál. Csaknem észrevétlenül, az ösztön bizonyos és csalhatatlan sugalata szerint mind több és több elem kezdett beszivárogni a költészet világába, s ez uj elem: a nemzeti, a népies volt. „Költészetünk realisabb, nemzetiebb alapot kezdett nyerni, s míg Kazinczy idealismusának hatása alatt oly fához hasonlított, mely gyökereivel a. levegőbe kapaszkodók s koronájával érintette a földet: most oly fa volt, mely gyökereit mélyen a nemzeti élet földjébe bocsátotta s koronáját büszkén emelte az égnek." Költészetünk e legújabb stádiumában, minden idegen izt és szint kizárva tárgy, alak ós nyelv tekintetében a nemzeti érzületnek megfelelő magyar kezdett lenni, s hogy azzá vált, ebben Vörösmartyt illeti az érdem oroszlánrésze. 0 a szó legszorosabb értelmében nemzeti költő, a kinek magyaros érzülete, hazafiúi lelkesedése, a hazai történet iránti kegyelete a nemzet életével szorosan összeforrott. Az ő költészetében kora minden nevezetesebb mozzanatainak nyomát feltaláljuk. Mélyen érző költői lelkét fájdalommal tölté el a nemzetiségi érzet sülyedéséuek szemlélése, s annak uj életre ébresztését forróbban senki sem óhajtotta, mint ő. Ez érzelem behatása következtében jött létre nagy eposzunk a „Zalán futása," mely után annyian epedve sóhajtoztak, s melynek megjelenése országos esemény volt. Vörösmarty ez époszában a honalapítás nagyszerű munkáját énekelvén meg Árpádot követendő mintakép gyanánt állítja azon nemzedék elé, mely hivatva oxt*nem ugyan fegyverrel, hanem a társadalmi és törvényhozási téren