Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

30 járta be a két testvérhazát, mindenütt munkálkodva és buzdítva, mert igazán szivén hordta a nyelv ügyét, a mint ez saját szavaiból is kitűnik, midőn Gruzmicsnak irja, hogy: egész Erdélyben csak egy főrangú hölgyet talált, ki nem beszélt volna magyarul, s ez is magyarországi volt! 0 egyengette, csinosította a nyelvet, de rajta is volt, hogy munkálkodásának érvényt tudjon szerezni. Ha valahol habozást. kételkedést vagy csüggedést látott, ott elővette a szellem érveinek egész tárházát, mert ő előtte az értelmiség s nyelvészeti műveltség mindenek felett való nagy hatalmasság volt, sőt egyedüli föltétele nyelvünk épségének. Ezt ő tehát a lángész felvilágosultságával, a világismeret hatályával s a hazaszeretet egész lelkesedésével sürgette. Önzetlenül örült a litteratura haladásán, nem is tudva, vagy elnézve saj.it érdemeit, melyekre Guzmics, a Kazinczykör egyik legtehetségesebb s leglelkesültebb bajnoka törekszik őt figyelmeztetni: „Nagy férfiú! te örvendesz, hogy litteraturánk oly szépen halad előre, ezen örvendek én is; de engedje meg nekem a te szerény szép lelked azt vallanom, hogy ez különösen a te műved. Engedd vallanom, hogy ez a csin, kelleni, mely későbbi íróinkat characterizálja, a te műved, melyben még azok is követnek, kik újításaidat gáncsolják, ha izzel irni akarnak. Te nyelvünkön egy boldog fordítást tettél, melyen neki előbb-utóbb átesni kellett, s ezért ezer hála fog követni a késői maradók szivéből is".

1) De hát mi szükséges voltaképen arra, hogy egy jelnyelvben a csin és jó izlés meghonosítassék'? talán ezt is magából a nyelvből lehet kifejleszteni? Erre határozottan azt felelhetjük, hogy: nem. E tekintetben a nyelv a változatlan anyagot képviseli, melyből a művészt ihletett keze Vénust vagy Medúsát alakíthat. Kazinczy itt sem állapodott meg, mint egy Prometheus meglopta az isteneket s fölkent kezének műveibe szellemet lehelt. A csin és jó izlés dolgában a magyar nyelv még csak csecsemő volt. irodalma az idegen irodalmakhoz képest még a középszerűség határvonalát is alig haladta meg. Ezen idegen irodalmakhoz kelle tehát folyamodni, az irónak az idegen remekírókat kellett tanulmányozni s a jelesebb műveket nyelvünkre átteni, hogy a nép, az olvasó közönség izlése csiuosodjék. Az idegen, irodalmak termékeinek átültetesét már Kazinczy előtt megkezdették, Báróczy Sándor már oly szép prózában fordított, minőt koráig alig ismerünk, Kazinczy ellenben tökélyre vitte. Ejet nappallá téve forgatá ő a külföldi remek irókat, s azok nyomán kellő rövidséggél és csengő nyelven irt műveivel irodalmunkat a művésziesség színvonalára emelte, vagy pedig azokat irodalmunk kertjébe átültetvén ennek uj kiképzést adott. „Legtöbb művével ismertette meg a magyart Herder, Lessing és Wielandnak, melyek lefordítása az elfogulatlanok elismerését érdemelte ki, sőt hason működésre buzdított, mert legnagyobb hatású volt Kazinczynak ') Gulyás E „Levelezések Kazinczy és Guzmics közt."