Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

hogy valaki a nyelvészet terén borostyánokat arathasson. Nagy érdemeket gyűjtött ő magának az által, hogy a nyelvet közérvényre iparkodott emelni. Ezt a költők munkáinak kiadásával és saját szorgalmával mutatta meg. Benne keltett legélénkebb viszhangot Bessenyei eszméje a magyar tudós társaságról, s épen azért tiszta, emelt homlokkal áll ő az utókor Ítélőszéke előtt. „Révai Miklós örökké felejthetetlen név - költészetünk történetében édes dalaival; irodalmunkéban mint hatalmas eszközlő és izgató; s örökké élő és ható szellem hajló kora munkáiban, mint nyelvtudományunk valódi megalkotója: hármas ember élte három szakában Hogy ő nyelvvizsgálatunkat álirányaitól elterelve, észszerű elvekre vezette vissza; hogy azt Verseghynek s a debreczenielc megcsontosító empirismusa ellen élte nyugalmának feláldozásával is megoltalmazta : ez érdem őt halhatatlanná, nemzetét pedig iránta örökre lekötelezetté teszi."

1) A nyelv fejlesztésének fonalát Révai után Kazinczy vette fel. Lássuk munkálkodását. A néma tisztelet kifejezhetetlen érzelme fogja el keblemet, ha széttekintek irodalmunkon és látom Kazinczyt Helikonunk legfelsőbb pontján Révai s Vörösmarty között állva, borostyánnal ősz fején, s amint homlokáról a legtisztább napsugarak, nyelvünk csinosodásának napsugarai áradoznak szét. Szívemben az egész érzelemtenger e néhány szóban talál hangot: venio nunc ad fortissimum virum! Kazinczy nevének említésekor lehetetlen, hogy legalább egy húrja meg ne rezdüljön ^szívünkben a hálás tiszteletnek, mert miként Kölcsey mondja: „0 vala. ki fiatalsága küszöbén még csak tizenhat évű gyermek, íróink parányi körében megjelenvén, nemes, de tiszteletben kevesektől tartott czélját el nem csüggedő erőben, páratlan állandósággal, szünetlen haladásban követte; ő vala, ki nemzetének negyven év előtt hirtelen fellobbanó s hirtelen elalvó tüzét olthatatlan hordá kebelében még akkor is, mikor lélekfagylaló vészek környékezek. 0 vala, ki a szerencsét sem nem igérő, sem nem nyújtó literaturi pályára számosakat tüzelt fel, s mozgást és életet öntött a tövises útra, mit sok mások elunatkozva, kétségtől leverve pusztán hagytanak.... 0 búban mint örömben, kétség mint remény közt, saját ideáljához hű maradt; és a brünni erősségben, mint a kufsteini hegyormon s a munkácsi vár falai közt, szerelme a nyelvhez nem kisebbedók. Ott a vigasztalástól üres magányban érlelte meg ő a nagy gondolatot: újító változást hozni a nyelvbe; s ez által ízlésünknek, gondolkozásunk módjának s tudományi mívelődésünknek más és nagy befolyású utat mutatni."

2) Révai a nyelvet tudományosan, grammatikailag fejtegette, ámde, hogy egy nyelv alkalmas legyen hajlékonyságánál fogva a kötött s könnyedségénél fogva a kötetlen beszéd kiállítására, hogy egy nyelven költészeti remekeket olvashassunk: erre nem elég pusztán ') Toldy: „Irodalmi arczképek és szakaszok." 2) Emlékbeszéd Kazinczy Ferencz felett.