Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

20 A magyar irodalom első jelenségeit nem kereshetjük a nemzet ősi korszakában, mert habár nemzeti nyelvünk némi eltéréssel ugyanaz, melyen az ural-altáji magyarok beszéltek, és a folyton előre törő művelődés csak nagyobb kört, nagyobb szóbőséget —• bár nem mindig saját gyökeiből — és határozottabb irányt adott a nyelvnek: az irodalom első mozzanatait mégis csak ott lelhetjük fel, hol a nemzet önállósága kezdett mutatkozni. Mig Ázsiában éltek eleink, mint más népek, ugy ők is leginkább baromtenyésztéssel foglalkoztak; életmódjokat nem ábrándos vágyak, nem féktelen s rajongó szenvedélyek képezék, s ebez képest szellemi élőtök is nyilt kifejezése volt anyagi életmódjuknak. Egyszerű dalaik, a melyeknek létezését tagadni nem lehet, nem voltak a fantazia végtelen világából merítve, a fiú apjától tanulta el azokat az édesbús dalokat, s ettől az unoka. Csakhogy az Ttjju, dalok, a népköltészet eme termékei, melyekben nevezetesebb csatáikat s egyes vitézek ragyogó hőstetteit énekelték meg, még nem alkotnak szoros értelemben vett s számbavehető irodalmat. De nem sokáig maradhattak nyugodtan régi hazájokban, jött az országokat és birodalmakat felforgató ár, a népvándorlás, s magával sodorta őket is. Nem önként jött ki tehát hónából népünk, hanem sodortatott az ár által; nyomult előre, kezdetben minden határozott czél nélkül, de később olhatározá felkeresni Attila hónát, s igy végre mostani hazánkban telepedett le. Es habár e földön, melyet hazájának mond a magyar, őseink beköltözése óta a magyarnyelv volt uralkodó: mégis• számtalan átváltozáson ment keresztül, inig fejlettségének mostani fokára juthatott. .Jöttek különféle események, melyek mint történeti adatok talán kevésbé lényegesek, de nyelvünkre nézve korszakot alkotnak. Idegen ajkú népek vándoroltak hazánkba, s a nyugoteuropai szokásokat és életmódhoz szükségelt anyagokat nem ismerő magyar ezeknek idegen nyelvéből volt kénytelen szavakat átvenni az eddig ismeretlen fogalmak kifejezésére. Majd a kereszténység behozatalával népünk lassankint a nyugoteuropai szokásokhoz is kezdett simulni s az előre törő művelődés mindig mélyebb és mélyebb gyökereket kezdett verni. Nemcsak azt látták a magyarok, hogy legszebb a harczmorajban szerzett babér: hanem azt is, hogy legédesebb a béke malasztjával megtermékenyített idylli öröm, s hogy a paripák dobogásánál és a nyilak süvöltésénél kedvesebben hangzik szeretett öveiknek nyájas szózata. Krisztus szent vallása szokatlan fénynyel világositá meg őket, s ennek befolyása következtében támadó harczaikkal is felhagytak s az erkölcsöket nemesítő szelídebb foglalkozásoknak engedvén tért, óriási léptekkel haladtak előre a nyugati polgári ásod ás utján. Irodalmunk bölcsőkorát tehát joggal sz. István idejére tehetjük. Jöttek azután évtizedek, évszázadok, melyeknek méhében a magyarnyelv elnyomására hatalmas mozgalmak fogamzottak meg.