Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

13 ez urát alattomban tegye el láb alól. ez azonban az egész gazságot Attilának felfedezte, Attila két hű emberét. Orestest, egy született rómait és Eszlát küldte Konstantinápolyba. Orestes nyakában lógott az 100 font arany vérdíjjal megterhelt zacskó, Eszla pedig Attila nevében ezeket mondá: „Theodosins és Attila mindketten nemes apák fiai; Attila, atyjához méltó maradt. Theodosins azonban születési nemességét elveszté azáltal, hogy sarczot fizetvén, a húnok szolgájává lett. Rútul cselekszik pedig az, ki a jobbnak, kit a sors urául rendelt, élete ellen tör. Epen azért mindig árulónak fogja tekinteni Theodosiust. inig az az eunuchot neki megbüntetés végett ki nem adja." — És a császár e keserű labdacsokat nemcsak szó nélkül nyelte el. hanem még Attilát gazdag ajándékokkal kiengesztelni is iparkodott. Különben a régi Róma sem bánt el másképen a gyöngébbekkel és ezen eljárás az ujabb és legújabb időkben is akárhányszor ismétlődött. Politikájában hősünk, mint igazi ázsiai, a legnagyobb mértékben ravasz volt. és csak a legvégső esetben nyúlt a fegyverhez. Csak két vonás van Attila jellemében, melyek a fejedelmi méltóságról való modern fogalmainkkal egyáltalán meg nem egyeztethetők, sőt azokkal, gyöngéden mondva, homlokegyenest ellenkeznek is. Az első azon kicsinyes hiúság, melynél fogva rendkívüli súlyt fektetett arra. hogy a hozzájövő küldöttségek mindig előkelő származású egyénekből álljanak. Attila ezen gyöngéjét nem lehet a mai kor felfogása szerint, mely kevésbé nézi az egyén születését, mint képességét. — mérni. Róma neve és történelmi nagysága kimondhatatlan varázst gyakorolt az egész barbár világra, habár annak időszerinti uralkodója a megvetés tárgya volt is. Róma még mindig a legnagyobb és legdicsőbb államnak tekinteték e földön, és minden barbár fejedelemnek hízelgett az. ha e dicsőség egy sugara rá is háramlott. Egy consulviselt férfiú, vagyis egy olyan, kitől egy év az egész civilisált világban nevét vette, még Attila előtt is oly tekintély volt, mely előtt önkénytelenül is meghajolt. Nem ily ártatlan azonban második gyöngéje. Attilát Gaiserich penzzel vesztegeti meg. hogy saját szövetségesei ellen fegyvert ragadjon : — Attila Theodosiustól, kit dölyfében rabszolgájának nevez, czímet és fizetést fogad el, sőt egyik alattvalójától, kinek parancsoló befolyása által gazdag feleséget szerez, a hozomány egy részét előre lefoglalja. Ma az ily eljárásra a piszkosság bélyegét sütnök. Különben vizsgáljuk meg előbb a dolgot, azután Ítéljünk elfogulatlanul. Ammianus Marcellinus e szavakkal végzi a húnok ismertetését: „Uralkodó szenvedélyük az arany." De ez ne ni egy túlművelt nép kiszámított kapzsisága, mint az a rómaiknál tapasztalható, hanem egy egyszerű, természetes nép eredeti, gyermekies öröme az arany birtoklásában, melynek értékét azonban a csereforgalomlian jól ismerte. A germánok e tekintetben egy hajszállal sem voltak különbek a liánoknál.