Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1877

4 a bőr táplálkozásában és az életműködésekben beállott változásnak, mely végre a vérből kiváló részecskék átalakulásában nyer kifejezést. — A tropikus éghajlat lakója, hirtelen a hideg éghajlat alá kerülve, tüdőszélhüdésben, az éjszaki ember délen májbetegségben vész el. — Az élettani működések erélyének ez esetekben beállott fordulata túlságos gyors és elviselhetlen: délen ugyanis rendkívüli a bőr tevékenysége, inig éjszakon ez nagyon csekély; de annál fokozottabb a légző szervek működése. — A szervekre ható inger igy nem izgat, hanem rombol. — Gondoljuk azonban, hogy valamely forró égövi nép igen lassan vándorol hidegebb tájakra, akkor a vándorlás hosszú ideje alatt, lassan-lassan hozzá alkalmazkodik az illető viszonyokhoz. — Ez által azonban egymástól meg nem különböztethető fokozatokban jönnek létre azon szervezeti különbségek, melyeket a különböző uj lakhelyek követelnek. — A bőr szine enged, az erélyes légzés a mellkast tágítani fogja, s a szervezetnek bizonyos más, talán még nem is sejtett változásai lépnek előtérbe, szóval: bekövetkezik a fajfogalom kifejezése, létre jön egy új faj. A néger Éjszak-Amerikában már harmadik nemzedékében is egészen mássá lesz: koponyája megnagyobbodik, homloka kidomborúl, állkapcsai hátravonulnak, haja megváltozik, és sajátságos bőrkigőzölgése csökken. Egészben tekintve az ember külsejét, alakját, azt találjuk, hogy annak különböző mértékű fejlődése is sokban függ az égaljtól. — Az emberi alak legszebb, legteljesebb kifejlését, mintegy mintaképét ugyanis az éjszaki mérsékelt égöv alatt, nevezetesen Ázsia nyugoti részén s Dél-Európában találjuk; e tájtól mint központtól távozva, az emberi alak mind többet meg többet veszt szépségéből, inkább meg inkább elsatnyul. — így e központtól Európán át egyrészt Afrika, másrészt Amerika felé indulva, amott a déli s nyugoti részeken találjuk e földség legcsunyább lakóit, a hottentottákat és busmanokat, Amerikában pedig szintén déli széle felé mind rútabb meg rűtabb jellegre akadunk, mely sorozat végén a p e s e r é k foglalnak helyet. — Ama központtól éjszakkeleti s délkeleti irányban távozva, amott a mongolokon keresztül az éjszak satnyult alakjaihoz, Szibéria samojedjaihoz s Amerika Eszkimóihoz érünk, emitt pedig a malayokon át Dél-Australiába, melynek lakóit a legrűtabb jellegűek közé sorozzák. Tekintsük most főbb vonásokban a különböző égaljaknak az értelmi és erkölcsi tehetségek kifejtésére ható hathatós befolyását. — Az ember szabadon terjeszkedik szót a föld lakható szinén, megél jóformán mindenütt, de fejlettsége legmagasabb fokát nem ott éri el, a hol a természet legkedvezőbb a tenyészésnek. hanem ott, hol a belső munkásságra legtöbb az inger, legkecsegtetőbb a süker, t. i. a mérsékelt éghajlat alatt. — Valamint egyes emberek teljesebb kifejlését egyképen megakasztja a kényeztető, erőszegő