Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1877

Az égalj és ember kölcsönös egymásra hatása. Mi mélyreható befolyást gyakorol az emberre a környező lég minősége, s mily csalhatatlanul rávési az befolyásának bélyegét egyesekre úgy, mint egész népekre, azt a mindennapi tapasztalás is elég világosan tanúsítja. Az ember minden percben felhasználja egy részét a körülötte levő légnek, ki van téve a szárazságnak, nedvességnek, melegnek, napfénynek, a fagylaló szélnek, s egész testével hordozza a légkör változó súlyát, szóval számtalan természeti tünemény hat szervezete folytonos változtatására. — Nem vonhatván el az ember ekép magát az időjárás befolyása alól, napokint kell tapasztalnia, menynyire szabályozza hangulatát a ködösebb vagy derültebb ég, erélye mennyire megernyed a tikkasztó hőségben, mily lelki zsibbadtság. merevség fogja el a dermesztő hidegben, mily nyomasztó érzés szállja meg a zivatar kitörése előtt, midőn a lég villanyos feszültsége netovábbját elérte. — S ki ne tudná, mily szoros kapcsolatban van az időjárás az egészségi állapottal? E hullámzások, változások azután maradandóbb alakot öltenek, jellemvonásokká válnak az éghajlat folytonos hatása alatt, a mint benne ez vagy amaz időjárás az uralkodó. Atalában az égalj viszonyai határozók az ember kiilalkatára, szellemi fejlettségére s kedélyállapotára nézve. A forró égöv alatt, hol a tüdő működése csekélyebb, az altest szervei vannak túlnyomóan kifejlődve, s a mellkas hengeres. Ellenben éjszakon, hol a tüdőt a hideg izgatja, és a magasan fekvő vidékeken, hol a ritkább levegő miatt gyakori lélekzetvételre van szükség: a mellkas nagy terjedelmű, s hordószerű alakot nyer. — Körülbelül összefüggésben van ezzel a különböző fajok gégefő szerkezetének nem épen lényegtelen különbsége is. A néger éjszakon halványabb, a fehér délen barnább szinű lesz. — Ez persze csekélységnek látszik, s mégis határozott jele 1*