Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1877

9 utcáin lázas mozgalmasság uralkodik, az emberek futnak inkább mint járnak, folytonos nyugtalanság iizi, kergeti őket, elannyira, hogy alig szánnak időt az evésre még akkor is, ha semmi dolguk sincsen. — Huzamosan tartós nedvesebb levegőnek ismert következményei : az izomerő elernyedése, nehezített légzés, étvágy- és emésztéshiány, álmatlanság, kedvetlenség s átalában nagy fogékonyság a betegségek iránt. Hogy a ködös-borús időjárás á lélek lehangoltságával szokott együttjárni, azt még a népdalban is „Büs az idő, bús vagyok én magam is" kifejezve találjuk; a hol pedig a borongós idő uralkodó. mint Nagy-Británniában, ott az, a lakósok lelkihangulatán is állandóan visszatükröződik. Ellenkezőleg a derült egű vidékek lakóinak arcán, taglejtésein, nemkülönben egész maguktartásán nagy élénkség és vidorság mutatkozik. — Á déli országok arany tisztaságii s csudálatos átlátszóságu, verőfényes éghajlatának erkölcsi hatásáról az utazók naplójegyzetei egyátalaban elragadtatással emiékeznek. — Erneszt (szász-koburg-gothai) hercegasszony felsőnilusi vidéki mulatásáról igy szól: „A ki valaha a forró-övi nap sugaraiban az eget, földet és tengert szemlélte, az a természet színpompáját, s a fenkölt érzelmet, melyet az embernek kölcsönöz, soha el nem felejti többé. Hogy mi a fény és lángoló színgazdagság, csak a déli országokban tapasztalhatjuk. A fény és szín teljessége, és ellentéte, a ködszürkület nélküli alkony, bámulatos szépségű képeket nyújtanak s annál hatalmasabb benyomást tesznek ránk, mennél hosszasabban mulatunk ott. s életünket oly költőiséggel környezik, mely mesésnek tetszik, s bennünket majdnem elnyom. — E bűbájos fényben idegenszerű földi világ ragyog, az emberek, állatok, növények s minden tárgy, melyre az utazó bukkan, közrehatnak a tájék által előidézett hangulat kellemes fokozására. — Jóllehet európai ember e vadonban nem érzi magát bátorságban, mégis a forró övi élet bizonyos magasztos nyugalmat költ lelkében. — Minden nagyobbszerünek és egyszerűbbnek látszik, s minden nehézség nélkül visszagondolhatjuk magunkat az elmúlt évezredekbe, melyekben ugyanazon állatok kiáltoztak, ugyanazon növények diszlettek, ugyanazon szinek ragyogtak, s ugyanily homok fehérlett kőzuzadékaival s elhullott állatok fehér tetemeivel." Az emberi szaporodás kérdésénél is méltó figyelmet érdemel a klima. — A geologia világosan mutatja, hogy a fajok kiveszése mindig a klima változásával jár együtt; s ismerünk népfajokat, melyek más égalj s más physikai viszonyok közé helyezve, gyors kipusztulásnak indultak, ép ugy, mint az idegen világrészben tenyészthetlennek tapasztalt állatok. — Tagadhatlan, hogy az ember e tekintetben nem látszik oly teljes mértékben függni a klímától, mint a növények vagy állatok, de ez csak azért van, mivel életmódjánál fogva nincs oly teljes mértékben az idő viszontagságainak kitéve.