Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1916
Mely előtte jár az áldásos békének, Ez a vágya harcban megedzett szivének, Szivét hősi harcban te már jól ismered, Sok csatában küzdött éretted és veled. Hej! hogy nem lehetnek itt most mind mivelünk, Ez zavarja meg csak mai nagy Örömünk. Ágyú dörren ... Ide hallom a csatazajt, Haldoklók hörgését, sok szivszaggató jajt. Anyák zokogását, özvegyek panaszát v . . Mikor érjük már meg a béke tavaszát ? Óh ! mint tekint feléd karjait kitárva, Apát, testvért, rokont vesztett sok bús árva ! Könnyétől nem látja koronádnak fényét, De szivedbe veti utolsó reményét! Véssük lelkűnkbe a mai nap emlékét 1 Rajzoljuk szivünkbe uralkodónk képét! Fogadalmát tartsa meg emlékezetünk ! Mi is fogadjuk, hogy hozzá hívek leszünk, Mint apáink voltak Istvánhoz, Mátyáshoz, Lajoshoz, Lászlóhoz és még sok, sok máshoz, Kjk minket szerettek, minket megértettek, S holtuk után védő angyalaink lettek. Légy hozzájuk méltó, szivünk ezt óhajtja, Segítsen s áldjon meg a mindnyájunk Atyja! Báthory Andor.
