Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1916
Hatalma ragyogott, mint nyár delén a nap, Mely kelte s nyugtakor fenséges bibort kap. S olykor sötét, vészes felhők is borítják, Sok keserűséggel szívét szomorítják S olykor sötét vészes felhők is borítják! Fiának az árnya sírjáig kisérte ! A szerb golyó az ö szívét sem kímélte 1 Tengerentúlról is felkereste a gyász ! Öt sebezte meg a gödöllői vadász ! A hitvesének szánt gyilok őt is érte ! Békén élni itt e földön nem engedték, Ágyúdörgés közben lehelte ki lelkét, Célját itt a földön elérni remélte, S lelkének a mennybe kellett szállni érte. Lenn a földön békén élni nem engedték 1 Felséges királyunk, lelj a sírban békét! S kérjed mennyben a mi harcunknak is végét! Nyugodni se tudnál odafenn egyhamar, Míg itt vérzik, vérzik a sok vitéz magyar 1 Kérjed mennyben a mi harcunknak is végét! Meghalt az agg király, sok kín ölte meg őt 1 Magával viszen egy rég megtelt temetőt! Szíve temető volt, szíve sok kíntól fájt 1 Gyászoljuk a gyászban oly dúsgazdag királyt! Gyászoljuk a gyászban oly dúsgazdag királyt 1 ■ Késmárk, 1916. évi november hó 26-án. Báthory Andor.
