Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1915
4 perantia«-val folytatott s most a küszöbön állő reform kapcsán újra felvett harcuk jogosságát. Sajnos, ez a jelszó már polgárjogot nyert, ott van nemcsak a napisajtó legtöbbször tájékozatlan cikkeiben, de ott van az illetékes körök s a szaktanárok ajkain, sőt — mi tűrés-tagadás — épen itt született meg. Hiszen az érettségi vizsgálati elnöki jelentésekben rendesen a latin a »Prügelknabe« s évek óta állandó refraínként csengenek fülünkbe a fordításbeli készség s a grammatikai tudás hiányos, sőt igen gyenge voltáról szóló elégiák. Volt egyszer egy bátor paedagógus,1 aki nyíltan szembeszállt az örökös panasszal s azt mondta, hogy a latin-tanitás semmivel sem eredménytelenebb a fizika, mathematika vagy a történelem tanításánál, de szava — mint szép és boldog hazánkban annyi okos szó — a pusztában hangzott el. Pedig nagyon igaza van; magam is, sok év tapasztalatával vállamon, azt mondom: nincs eredménytelenség, sőt az eredmény teljesen kielégítő, mert a mai tanterv és utasítások keretér\ belül a mai átlag-eredmény az elérhető maximum. Könnyű és hálás feladat volna kimutatni, hogy az utasítások a latin nyelv tanítására vonatkozólag nem állanak szilárd elvi alapon s hogy tanulóval és tanárral szemben egyaránt teljességgel lehetetlen követelményeket támasztanak; bátran elmondhatjuk, hogy igazában akkor következnék be az eredménytelenség, ha a szaktanárok tökéletes pontossággal megtartanák ezeket az utasításokat. Szerencsére azonban a tanárok józan mérséklete és gazdag gyakorlatból leszűrt tapasztalatai elviselhetővé tompítják az utasítások »intemperantia«-ját. Az úgynevezett eredménytelenség, — ha a dolgok mélyére nézünk, — csakugyan pusztán akkor van meg, ha a latin-tanítás eredményét a mai utasítások könyörtelen pápaszemén át vizsgáljuk. Csakhogy az »eredménytelenség* gyökere ép a tantervben s az utasításokban rejlik; azoknak tehát, akik meddőnek tartják a mai tanítást, a baj gyökerére kell tapintaniok. Vallom, hogy a mai utasítások-adta eszközökhöz viszonyítva a latin- tanítás nem eredménytelen. De jól tudom, hogy idefordított munkánk gazdagabb gyümölcsöket hozna, ha más, megfelelőbb eszközök állanának rendelkezésünkre. Sajnos, nem térhetek el annyira tárgyamtól, hogy az utasításoknak a nyelvi tanításra vonatkozó pontjait beható bírálat tárgyává tegyem; csak arra kívánok utalni, hogy a latin alak- és mondattannak az a legkisebb részletekig menő, szinte kegyetlen erőszakolása, melyet az utasítás megkövetel, épen egyik előidézője a tanulók elkedvetlenedésének s akadályozója bőségesebb eredmény elérésének. Halálos kár aprólékos és haszontalan »nemi szabályokkal« és »kivételekkel« elverni a drága időt, holott, ha a legfőbb, az igazán lényeges dolgokra (a declinatiók főtipusai, fokozás, számnevek, névmások, praepositiók, coniugatio) szorítkozunk, az egész latin alaktan egy iskolai év alatt jól és alaposan elvégezhető. Ép így elvégezhető a ‘Kalmár Elek a beszterczebányai tankerület második igazgatói értekezletén; lásd ennek J e g y z ő k 5 ny v é-ben (Beszterczebánya, 1910) 67—68 lk.
