Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
87 tölti élte utolsó napjait, mert a kegyetlen sors, amely már évekkel azelőtt viruló ifjuságú, kiváló tehetséggel megáldott fiától megfosztá, most elrabolta tőle — Dr. Gretzmacher György tiszti járási és líceumi orvosban — utolsó fiát is, aki háza, családja büszkesége volt. A nagy jövőre hivatott, élte 29. évében, tehát virágában váratlanul elköltözött buzgó, lelkes és ügyes fiatal orvos elvesztését, aki a haza szolgálatában, a harctéren szerezte halálos betegségét és idegen földön hunyt el, mi is mélyen fájlaljuk. Hisz egy fényesen indult életpálya, amelytől intézetünk is joggal sokat várhatott, hirtelen derékbetört. Amily jogos büszkeséggel látta őt atyja azon intézetnél működni, amelynek ő egész életét szentelte, épp oly szeretettel fogadtuk mi az intézetnek egykori jeles tanítványát és épp oly fájdalmasan búcsúztunk el tőle, amikor az idegenből haza hozatott hamvait február 27-én átadtuk pihenés végett az édes hazai földnek. A hazáért lelkes rajongással hadi szolgálatba indult és a hazáért életét is feláldozó ifjú kartársunk emlékét megörökitendő, nyomban gyűjtés indult tanítványok, tanárok, barátok közt egy nevét viselő alapra, amely gyűjtés eredménye már közel 500 korona. Szeretett halottunkról értesítőnkben hivatott toll emlékezik meg — itt még csak édes pihenést kívánunk fiatal kartárs, aki életeddel fizettél a hazának. Es pihenj Te is boldogan Baradlai Bertalan barátunk és kartársunk, aki, bár most a helybeli felső kereskedelmi iskolánál működtél, mégis itt nálunk kezdted tanári működésedet és azóta is meleg érdeklődéssel és szeretettel viseltettél liceumunk és annak tanári kara iránt és benned a nemes, az eszmékért rajongó férfiút, hű barátot, kiváló tanárt tanultuk megbecsülni. Most. hogy a galíciai harctéren századod élén estél el, azt is tudjuk, hogy hős katona voltál, akiről vitéz honvédéi beszélik, hogy édesapjuk voltál és mindig elől jártál a legnagyobb golyózáporban, — amint megtudtuk azt is, hogy Késmárk egész társadalma velünk együtt sirat téged, aki ott nyugszol galíciai földön, a Laniski magaslat tövében. Szomorúsággal töltött el pártfogóságunk két érdemes tagjának elhunyta is. Az egyik Koch Aurél strázsai lelkész, aki mint intézetünk egykori tanítványa, majd két éven át 1899—-1901. mint a késmárki ev. egyház segédlelkésze, szivébe zárta intézetünket és mindig melegen érdeklődött ügyei iránt. Korán és váratlanul, munkás életének 42. évében érte őt a halál és február 8-án kisértük nagy részvét mellett utolsó pihenőre a késmárki sir- kertbe. És ugyancsak oda kisértük igaz részvéttel a késmárki ev. egyház nyug. érdemdús tanítóját és gondnokát, pártfogóságunknak és iskolatanácsunknak sok éven át hűséges tagját, Loysch Mátyást, aki élte 71. évében, Rimaszombatban szerető gyermekeinek és hitvesének karjai közt március 2-án hunyt el.
