Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
82 származott, hogy a demonstratív tantárgyakat úgyszólván felszerelés és taneszközök nélkül kellett tanítanunk, január havában mégis amennyire lehetett, hamarosan rendbe hoztuk az épületet és ugyan e hó 21-én ismét visszatértünk saját kényelmes otthonunkba és ezzel ismét a délelőtti tanításra. A közbe Damokles kardjaként fölöttünk lebegő újabb kilakoltatási veszélyt is végre megszüntette a kassai cs. és kir, katonai parancsnokság 6453/1915. sz. a. március 11-én kelt és március 28-án érkezett következő tartalmú átirata : »Vonatkozással a m. kir. honvédelmi miniszternek, 1915. március 3-án kelt 11375/20 b. számú rendeletére értesitem, hogy a késmárki ág. h. ev. kér. liceum kórházi célokra többé nem vétetik igénybe. Erről szíveskedjék a vöröskereszt-egylet fiókjának elnökségét értesíteni. Az említett intézet helyiségeinek másnemű beszállásolási célokra való felhasználása lehetőség szerint kerültetni fog.4 így tehát megszabadulva ezen gondtól is, az egyre javuló harctéri helyzet mellett nyugodtan taníthattunk visszanyert otthonunkban és csak a vizsga utolsó hetében okozott megint némi izgalmat az a körülmény, hogy a Tolnából ismét Késmárkra visszahelyezett kolomeai katonai szükségkórház, bár részére a város más épületeket bocsátott rendelkezésre, mégis kísérletet tett az iskolánknak adott felmentési rendelet visszavonására. Eddig azonban, és hisszük, a jövőre is eredménytelenül, minthogy úgy Geduly Henrik püspökünk O Méltósága, mint O Méltósága báró Wieland Artur, Szepes vármegye főispánja és líceumunk vidéki felügyelője intézetünk abbeli kérelmét, hogy a felmentő rendelet érvényben tartassák, hathatósan támogatták a tanügyi kormánynál, és igy bizonyára megleszünk kiméivé az iskolánkra nézve tetemes anyagi károkkal, tanítványainkra nézve pedig nagy tanulmányi hátrányokkal járó épület-lefoglalástól. A szorgalmi időből elvesztett néhány hetet azzal igyekeztünk pótolni, hogy félévi szünetet nem adtunk, a húsvéti szünetet megrövidítettük és a tanítást a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 44618/1915. sz. rendelete dacára, amely a tanévnek már május hó végével való bezárását engedélyezte, csak a rendes időben, tehát junius hó végével fejeztük be. Ezzel, bár a háborús viszonyokból származó nehézségek mellett még több tanárnak hol huzamosabb, hol rövidebb megbetegedéséből eredő helyettesítése is sok gondot okozott és hátráltatta a rendes tanítási menetet és normális haladást, mégis csak elértük azt, hogy az előirt tananyagot lényegtelen redukcióktól eltekintve teljesen átvehettük és igy ifjaink, akik különösen a II. félévben a nyugodtabb viszonyok helyreálltával ugyancsak nagyobb szorgalommal és buzgalommal láttak a tanuláshoz, néhányan — kevesek kivételével — sikeresen fejezhették be a tanévet.
