Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
17 Miután ismereteit és tapasztalatait még több hónapon át a berlini szülészeti klinikán gazdagította, szülővárosában telepedett meg 1913. év tavaszán. Csakhamar egyik legkeresettebb orvosa lett Késmárknak és vidékének s megindult a fényes pálya, midőn 1914 április 11-én járási, s április 28-án líceumi orvos és egészségtantanár lett, örökölvén tehát boldogúlt elődjének, dr. Schwarz Aladárnak mindkét állását. Dr. Qretzmacher György a szó legszorosabb értelmében modern orvos volt, ki a korral fejlődni nemcsak akart, hanem tudott is. Gyógyulást kereső betegeinek száma folyton növekedett, kik megnyerő modoráért, humánus bánásmódjáért, nagy tudásáért nemcsak tisztelték, de őszinte, ragaszkodó szeretettel is övezték. Az orvosi tudománynak minden ágában kiváló tekintélynek örvendett s mint sebésznek rendkívül szerencsés keze volt. Betegeit meg nem félemlítette, de a valót sem takarta el s szorgalmasan és nagy pontossággal kereste fel őket. Szegény és gazdag között nem látott különbséget, ö csak a beteget, a szenvedő embertársát látta maga előtt s valósággal felderüit az arca, mikor egy-egy operációjáról beszámolhatott, vagy ha egy-egy súlyos betegét visszaadhatta az életnek. Nem kérkedés, nem a más munkájának és tudásának lebecsülése volt ez, hanem a lelkiismereti megnyugvásnak az a foka, melyre az öntudatos ember mindig büszkeséggel tekinthet. Ambiciózus, lelkiismeretes, pedáns, modern orvos volt minden tekintetben. S mit írjak a nemes érzelmekben s kitűnő erényekben gazdag barátról? Nem fényeskedett, de fénylett s meghitt baráti körének valóságos éltető napja volt. Barátait nem külső, de belső érték szerint válogatta meg, hogy annál szorosabban láncolja őket magához. Szerették öt, mert nem az ifjúság gyönyöreinek kihasználásában, de azok mértékletes és okos élvezetében találta kedvét. Még baráti körben is inkább szűkszavú volt, kevesebbet beszélt, mint ameny- nyit beszélhetett volna, de amit mondott, annak súlya volt. Ifjúsága nem ragadta sem könnyelműségre, sem meggondolatlanságra; amint szavában, úgy tetteiben is mindig szigorúan komoly volt. Ezért volt őszinte gyászunk, mert tiszteltük őt s az általános szeretetnek és ragaszkodásnak megkapó az a jele, mely a Gretzmacher György- alapra már is tekintélyes összeget hozott össze. 2
