Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
12 mennyi életerőt fogyasztott ez, mennyi szellemi kincset adott át ő ezer meg ezer tanítványnak, csak mi pályatársak tudjuk igazán méltatni. A korán árvaságra jutott, lelkiismeretlen gyámja által vagyonából kiforgatott ifjú mily hamar volt kénytelen megismerkedni az élet nehéz gondjaival és így nem csoda, ha ő, aki keményen állta a harcot tudással és erős akarattal, a reá bízott ifjúságot is úgy kívánta nevelni, hogy minden viszonyok közt megfeleljen, becsületes készültséggel helyt álljon. És mégis a szigorú professzor, aki egyetlen szempillantással meg tudta fékezni a legrakoncátlanabb tanulót, mélven érző szívvel birt, kinek szemében ott csillogott az öröm és fájdalom könnye és kinek villogó, haragos tekintetét a jóságos humor kedélyes derűvé változtatta. És amilyen élesen ki tudott fakadni a világ fonákságán, az emberek hiúságain, ép oly mélyen tudott együttérezni a szenvedőkkel, ép annyira tudott lelkesedni a szép és jóért. Munka és küzdelem, családi örömök és gondok közt idővel megöregedett a fiatal tanár és mi, akik ma ravatalát bánatos szívvel körülvesszük, hozzá már mint tapasztalt nesztorhoz pillantottunk fel és áhítattal hallgattuk a múltak emlékeit. Ám, amikor Kiszely kartársból Ervin bácsi lett és egyre jöttek a fiatalok és mentek az öregek, akkor Te is búcsút mondtál azon iskolának, amelynek falai közt egy egész emberöltőt töltöttél áldásos munkában Valóban kevesen vagyunk már, akik veled még több éven át együtt működtünk és úgy sajog most a szívünk, amikor e letűnt időkre, a régi gárdának immár egynek kivételével mind elpihent tagjaira visszaemlékezünk. Azokra a puritánlelkü tanárokra, akiktől mi mostaniak és közte elsősorban jó magam is a már szintén deresedó fejű tanár, mint fiatal kezdő, kötelességtudást, humánus szellemet, az ifjúság és iskola iránt táplált rajongó szeretetet tanultunk. Váratlan elköltözésed — hisz néhány órával halálod előtt még barátságos kézszorítással és tréfás búcsúszóval váltam el tőled — fáj, bánatot okoz nemcsak szerető családodnak, tisztelő kartársaidnak, az érdemeidet elismerő pártfogóságnak és e város-
