Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
9 hogy tanulmányai folytatásához megszerezze a szükséges anyagi eszközöket, nevelői állást vállal Jesztrebén, Zemplén megyében, Bernáth László földbirtokos házánál, majd pedig a vagyontalan, de tanulni vágyó ifjak módjára, theologus lesz. Hisz a theologiai pálya volt akkoriban a jogon kívül az egyedüli pálya, amely úgyszólván mindenre képesített és ahol számos ösztöndíj módot nyújtott arra, hogy a szegény diákok is látogathassák a főiskolákat. Három évig frequentálta az eperjesi theologiai akadémiát és 1862-ben Maday szuperintendens alatt letette a kandidatikumot. Most már csak a befejező külföldi egyetemi év hiányzott. Az ehhez szükséges pénzt újból nevelősködés útján teremti elő. Három évig nevelösködik, először Beniczky Márton, majd Prónay Elek föld- birtokosok gyermekei mellett. E foglalkozás mindenesetre jótékony hatással volt fejlődésére, társadalmi érintkezésére. Hisz a magyar úri családoknál a szerény nevelők sok mindent tanultak, ami később nagy előnyükre vált. Végre azután megvalósíthatta régen táplált kedvenc tervét és a tudományok mekkájába, Németországba mehetett. 1865-ben Jenában találjuk, ahol két szemesztert tölt az egyetemen és theologia mellett, minthogy már erős az elhatározás benne, hogy a tanári pályára készül, szorgalmasan hallgat mathe- matikai és fizikai előadásokat is. — Az ott több magyar ifjúval együtt töltött gondtalan, vidám napok, éltének is legszebb, legkedvesebb korszakát képezték; felejthetetlen emlékek fűzték öt a kedélyes kis német egyetemi városhoz, víg diákéletével. Nem tudott eleget mesélni azokról az elmúlt szép időkről és még egy két órája halála előtt is azzal szórakoztatta látogatóit, és benső örömmel mutatta albumában a bizony már erősen megfakult fényképeket, amelyeket a jénai magyar egyetemi ifjakat ábrázolták, félig a német bursch wichs-jében, félig pedig a magyar nemzeti viseletben. Jenából még Berlinbe akart menni, de ebben a közben 1866-ban kitört osztrák-porosz háború megakadályozta és így visszatért hazájába. Alighogy megérkezett, három helyre is kapott meghívást üres- sedésben lévő tanári állásokra, még pedig Késmárkra, Mískolczra, Selmeczbányára. Az első mellett döntött, hisz ez volt legközelebb szülővárosához és híre is legjobban eljutott Eperjesre. Még 1866
