Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
93 lyovszky Simon, földbirtokos (Draskócvölgye), Jermy Mihály, magánzó — nem sokkal később meghalt — (Késmárk), Dr. Klein Ármin, városi tiszti főorvos (Késmárk), Linday Frigyes, a grazi ev. egyház titkára (Graz), Steiner Samu, nyug. vasúti főfelügyelő (Szeged), Szuhay Zsigmond, nyug, telekkönyvvezető (Nagyrőce), Weber Sándor, nyug. városi pénztáros (Késmárk). A közel fél évszázad, amely a matúra óta fejük felett elrepült, az elbocsátott ifjakat mint az élet harcában megöregedett aggastyánokat hozta vissza. De bár az élet kemény iskolájában sok légvárat eltemettek s munka közben nem egy ábrándjuk foszlott szét, mégis magukkal hozták azt a régi rajongást, az eszmékért való lelkesedést, amelyre őket az iskola nevelte, amelyről most az öregek életbölcseségével megállapították, hogy működésük sikerét, éltük legtöbb örömét azoknak köszönik. Az öreg urak rövid és a múlt emlékeinek felelevenítésére szentelt együttlétük alatt szinte újra megfiatalodtak, — bár az emlékekbe fájdalmas érzések is vegyültek, amikor a sok elhunyt iskolatársra gondoltak és amikor első közös útjuk a késmárki temetőbe vezetett, ahol kedves tanáraik egytől egyig pihennek. Innen a régi fatemplomba vonultak, ahol annak idején annyiszor dicsérték az Istent. Lelkűk hálatelten visszavágyódott e szent helyre, hogy ott köszönjék meg az egek Urának az irántuk való nagy kegyességét. Áhi- tatos énekben és Hajts Bálint ev. lelkész szép imájában szállt lelkűk a Mindenhatóhoz és könnyező szemekkel, mély meghatottsággal zengték el végezetül a Himnuszt. Majd a régi auditóriumba mentek, ahol Dr. Klein megkapó, lendületes beszédben adott kifejezést mindazon érzelmeknek, melyek e lelkes kis csoport szivét áthatották. Intézetünk nevében a hivatalból távol levő igazgató helyett Mikolik Imre lie. tanár, aki a jeruzsálemhegyi kioszkon tartott közös ebédre is hivatalos volt, köszönte meg a líceum iránt kifejezésre jutott meleg ragaszkodást és hálatelt szeretetet. Az ebéden megjelentek még mint meghívott és szívesen látott vendégek: a líceum egy volt tanárának két fia Mihalik Ábris, uradalmi ügyészhelyettes Nagyrőcén és Mihalik Pál, földbirokos (Poroszló), valamint a találkozók gyermekei és családtagjai közül: Szívós Lajos (Nagyrőce), Ascher Gyula, Gallay Andor (RatkóJ, Weber Sándorné, Buchalla Nelly (Késmárk), Reviczky Imréné szül. Bulyovszky, továbbá Hajts Bálint, ev. lelkész és Dr. Wrchovszky Ottó, polgármester (Késmárk). Az egybegyült régi maturánsok az érettségi találkozók alapjára 25 K.-t adományoztak. Július 12-én találkoztak az 1874-ben, tehát a 40 évvel azelőtt érettségit tett iskolatársak. 32-en voltak, amikor búcsút mondtak a líceumnak, azóta 15-en költöztek el a halál birodalmába. De annál nagyobb volt az öröm, hogy az élő 17 közül három kivételével mind eljött. És e háromból is kettő kimentette elmaradását és szellemileg a többivel ünnepelt, maradt tehát egyetlen egy, akinek hollétét nem lehetett kipuhatolni.
