Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913
55 Írási szenvedélyünket is kielégíthettük. Itt az eddigi verőfényes, csendes időt erős szél váltotta fel, mely Ogulin vidékén már annyira dühöngött, hogy a bórától, vagy scirokkótól való félelmünkben már is borzalmasnak láttuk az éjszakai hajózást. Minél feljebb emelkedtünk a Karszton, annál nagyobb volt a szélvihar, de aggasztóbb a helyzetünk is s a tengeri utazás iránti minden illúziónk oszladozni kezdett. Tanakodtunk, maradjunk-e Fiúméban, vagy vasúton tegyük-e meg az utat Velencéig. Megállapodásra nem jutottunk. Az esti szürkületben azonban előbújt a hatalmasan hullámzó tenger, mely a nehéz kérdést azonnal megoldotta, mert ifjainknak most már minden vágya az volt: mielőbb tengerre szállni. Vonatunk a haragos tenger partján haladt, a levegő megenyhült ugyan, de egyúttal tikkasztó, szinte fojtó lett, mely a gőzös füstjét a talajig nyomta le, szóval megismerhettük a scirokkó minden előjelét. Vonatunkat a kikötőbe tolatták s alig járt az idő 1/i 9-re már a Salona1 födélzetén voltunk, mely méltóságteljesen ringott az Ancona felé induló Pannónia mellett. A félelem és a remény vegyes érzelmével, permetező esőben hagytuk el a magyar korona gyöngyét. A fiuk beszédesek lettek, arcuk az egyfolytában való 24 órai utazás után kipirult, szemmel láthatólag élvezték a tengeri út kellemeit, mely a sok dicséret hallatára mintha teljesen megszelídült volna, s az eső is elállott. A hangulat még inkább emelkedett, mikor a kitűnő, friss vacsorát* 2 felszolgáltatták s most már csak az volt a vágyunk, hogy néhány órácskát pihenhessünk s bár sok volt az utas, mégis mindenki lepihenhetett. Néhány órai alvás után hideg, szeles és borult időre ébredtünk s nagyon sajnáltuk, hogy a várva várt napfelkeltét nem láthattuk. A fedélzet benépesült s mi dideregve és türelmetlenül lestük a ködbe borult lagúnák feltűnését, melyeknek közelgését a chioggiai halászok vitorlás bárkái elárulták. Már a tengerpart is kibontakozott, már Lidó mellett is elhajóztunk, de Venezia mesés képét még mindig ködtátyol takarta be. Hajónk meglassította mozgását, felvettük az olasz pénzügyőröket, átestünk a kedélyes, formaszerinti vámvizsgálaton,3 elhaladtunk a hatalmas kereskedelmi és hadihajók egész sora mellett s csak amikor a kúpolás Dogana előtt kikötöttünk, csak akkor gyönyörködhettünk a Venezia la Bella, a szép Velence ragyogó panorámájában. A fekete gondolák4 egész raja fogta körül hajónkat s néhány perc múlva a Piazzára léptünk, honnan a Christliches Hospizben5 (Campo S. Angelo 3581.) lévő lakásunkra siettünk. Mosakodás, öltözködés, reggeli és indulás. J) Fiume—Venezia II. oszt. féljegy 5 kor. Magyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási R.-T.-tól kell előzetesen kérni. Ingyen jegyet nem ad. 2) Előre megrendelt vacsora személyenként 2 K. 8) A csomagot ki sem nyitják, csak bélyeget ragasztanak rá. Fegyvert nem szabad bevinni. 4) Alkudni nagyon kívánatos A i'iazettáig számozott gondola 15 c. számozatlan 30 centisími. A kampós botjával gondolánkat tartó Rampinonak 5 c. jár. 5) Napi jó ellátás 6 L. Német levelezés.
