Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913
74 kocsiztunk. Gyertyával kezünkben szálltunk le az ókeresztény templomba, melynek oltára, szószéke s néhány törött oszlopa romjaiban is az első keresztyének hitbeli nagyságára s szenvedéseire emlékeztet. Magasztos érzelmekkel jártuk be az óriási labyrinthus folyosóit, melynek tuffaanyagába vájták sírjaikat s oda temetkeztek. Erősen alkonyodott már, mikor a poros Via Appiára befordultunk, hol a Quo vádi s-kápolnában megnéztük Jézus állítólagos lábnyomát, melynek helyén a Megváltó a városból menekülő Péterrel találkozott, ki aztán vértanúhalált szenvedett. Ez a fehér lap azonban csak másolata az eredetinek, mely a San Sebastiano templomban van Sötét este lett, mikor a Via Appia ismeretes síremlékei, C a e c i 1 i a Me tel la kápolnaszerü emléke s Caracalla thermái mellett elhaladva, a városba értünk. Róma, április / 2. A feltámadás ünnepén a gyűjtemények dijtalan megtekintését vettük tervbe, de keservesen csalódtunk, mert azok bizony zárva voltak. így tehát a templomokat vettük sorra. A San Pietro in Vinco li különben igénytelen templomában Michel Angelo halhatatlan szellemének áldoztunk, mikor legkiválóbb alkotása: Mózes szobra előtt hódoltunk. E templomban mutogatják Péter bilincseit, innen a templom neve, de világhírét nem ettől, hanem Michel Angelo Mózesétől nyerte. Ez a csodás alkotás II. Gyula pápa síremlékének lett volna mellékalakja, de a negyven alakból tervezett emlék csak töredékben maradt megs ennek Mó/es a főalakja, »amint ülőhelyéből heves mozdulattal felugrani készül, kezében a törvénytáblákkal, ez a szobor az erőnek, a fenségesnek páratlan apoteozisa«.1 A két mellékalak, Ráchel és Lea kevésbé sikerült alkotások. Innen a S. Giovanni in Lateran o bazilikájába vezetett utunk, hova épen istentisztelet alatt érkezvén meg, áhítattal hallgattuk a nagyszerű kardalosokat. Ez a templom a vallási, történeti és művészi kincsek tekintetében előljár Róma valamennyi temploma között. Elképzelhetetlen kincset, antik emléket gyűjtöttek itt össze, mely a fényes ruházatú papsággal em- kezetes képet nyújtott. E helyen hazafias kegyelettel kerestük fel II. Szilveszter síremlékét, melyet Fraknói Vilmos állíttatott s melynek dombormű- vében Dankó István szobrászművészünk a szent korona átadását s szent István imádságát örökítette meg. Megnéztük még a tér obeliszkjét s azután a pápák régi házi kápolnájá- s az ahhoz vezető huszonnyolc fokos lépcsőt, a Scala Sántát tekintettük meg. E lépcső Pilátus egykori palotájából került ide, kopás ellen faburkolat védi s rajta csak térden állva szabad felmenni. A Sancta Sanctorumba is bepillantottunk, de a kábító, sürü tömjénfüsttől alig láttunk valamit. *) *) Dr. Révay J.: Római emlékek, 18. o.
