Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913

4

kiket a kérlelhetlen halál magához szólított, oly korban szálltak sírba, amikor hosszú földi pályafutás után munkájukat bevégezve napjaik az élet rendje szerint meg vaunak számlálva, a természet megváltozhatatlan törvénye alapján az enyészet kapujához érkeztek, behunyták szemüket akkor, amikor már maguk is megnyugodva az emberi lét múlandóságán, eltelve a halandóság gondolatával leszámoltak e világgal, akkor ez az év sokkal keményebben sújtott, fájdalmasabb csapást mért ránk, kegyetlenebből bánt velünk, mert oly férfiút, munkatársat rabolt el tőlünk, ragadott ki körünkből, aki élte delén állva alig egy két héttel azelőtt viruló egészségnek örvendezett, teljes életerővel, munkakedvvel, buzgósággal és sikerrel látta el nehéz, fárasztó, de egyúttal szép és humánus hivatását.

Szinte orvul és hirtelen ölte meg őt a ránehezedett kór, öt, az orvost, aki tudományával, tehetségével, tapasztalatával ezreken segített szenvedésükben, betegségükben, aki annyi sikerrel gyógyított, oly soknak adta vissza az egészséget és számos embert ragadott ki a halál falánk torkából, aki oly éber szemmel őrködött egy egész járás és két tanintézet, közte líceumunk, egészségügye felett, oly melegen érző szívvel, de ha kellett megfelelő szigorral gondozta, óvta és védte tanulóink egészséget. Ép neki kellett elpusztulnia, aki oly sok betegségben sínylő ember életét meghosz- szabbitotta, csak az ő számára nem volt gyógyító ír, nem volt halasztás, nem volt mentség. Mily tragikus végzet 1

Mintha csak rajta boszűlta volna meg magát a halál, rajta, aki annyi sötét, pusztító tervén keresztülgázolt, aki megakadályozta, hogy szüntelenül gyásszal borítson, fájdalommal sújtson, bánatba döntsön.

Meghalt, alig hogy megbetegedéséről értesültünk, elköltözött tőlünk, még mielőtt egy utolsó kézszoritást válthattunk vele. Messze tőlünk, Budapesten, ahol súlyos műtétet végeztek rajta, hunyt el váratlanul rövid szenvedés után. De ki is hitte, ki sejtette volna ama kevesek közül, a kik rövid betegágyán itt Késmárkon meglátogathatták és a kik a jókedvű, tréfálkozó, operáció miatt útra készülő baráttól elbúcsúzhattak, hogy útja a halál útja lesz, hogy csak holtteste, csak zárt koporsója kerül vissza hozzánk.

És a mikor ez év február 22-én a korai reggeli órákban