Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913

45

Ki az, aki föláll ? Endrődi a költő,

Bús szavában ott sir egész emberöltő 1 Ideálok után kesereg a lelke . . .

(Murai közbeszól: Hát már ezt mi lelte!)

Meg se hallja a szót fönséges hevében,

Ostorozza a kort a haza nevében.

Lángajkú orator a jeles poéta . . .

(Murai közbeszól: Hé, ez nem diéta!)

Dübörög Endrődi viharos felhőben,

Pattog a magasban szilaj őserőben,

Nem tud még az ég se szebben viliamlani . . .

(Murai közbeszól: Gyere, igyál, Sanyi !)

Sebők Zsigát nem is érdekli a dolog,

Képzeletben dalos mezőkön andalog.

Mulat a lepkével, bégető báránnyal,

Lovasdit játszik szép aranyhajú lánnyal.

Nemes tiulámat átruházom rája:

Ö Magyarországnak a száraz dajkája.

Hires politikus púrosz László Mihály,

A magyar nemzetnek, tudja, hol fáj, mi fáj !

A tanügy ! A tanügy ! ... ez az ő jelszava,

Kár, hogy nem hallja meg nagy fiát a haza!

A fejében folyvást új dolgokat forral,

Tán a cipője is tele van reformmal ?

Ujjai koronként zsebében babrálnak,

Ott mutogat fügét a gyatra kormánynak.

Hát bizony kedélyes társaság lehetett az a Mikszáth-asztal s ha már ezt bemutattuk, mutassuk be a Pósa-asztalt is.

Sok vidám, szellemes, kedélyes estének volt színhelye az Orient-szál- loda étterme — vagy tiz éven keresztül. A hány művész élt az országban, mind megfordult a Foltini laufteppiches vendéglőjében. Foltininek a lauf- teppich volt a fő, mert ennek a révén a rosszabb kosztot is drágábban adhatta. A művészvilág, meg a művészetért lelkesedők serege azonban másért járt ide.

Az étterem végén az asztal körül, a falon különös dolgokon akad meg a látogató szeme. Van ott egy serleg, Blaha Lujza ajándékozta a Pósa asztalnak az ott töltött feledhetetlen este emlékére. Van a falon egy örök naptár, Gárdonyi Géza készítette, talán hogy a bohémek örök életére célozzon vele. Van ott egy oklevél, amelynek párja nem akad nemcsak hetedhét országon, de a világon se Ezt a gyoroki, meg a ménesi bortermelő gazdák állították ki. Van aláirva vagy 70 név, ezek viselői mind kötelezték magukat, hogy Pósa Lajosnak minden évben felváltva egy-egy hordó bort küldenek a nevenapjára. Amit Ígértek be is váltották s gyönyörű faragott baklábra állították a gyoroki, vagy ménesi jó borral telt hordót, ha a nevezetes nap megérkezett. Eljöttek természetesen a borral együtt a gazdák is,