Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913
24 Aber das habt ihr ja alles bequemer und besser zu Hause Warum entfliehet ihr euch, wenn ihr euch selber nur sucht! Végre azonban megnyugszik ö is s a xenionok az alvilági árnyak közül visszatérnek a felvilágra. Befejezi az egész alvilági jelenetet az Odysseia mintájára a kérőkhöz intézett azon felszólítás, hogy álljanak ki az íjjver- senyre, ami itt a megtámadott ellenfeleknek szól. Az alvilági szellemek felléptetésének eszméje Schillertől származott, a mint az január 31-én Goethéhez írott leveléből is kitűnik.*) Ha külön-külön a két költő eljárási módját a xenionokban akarnék jellemezni, azt mondhatnék, hogy a Schiller xenionjai nagyobbrészt élesebbek, maróbbak, hevesen és kíméletlenül támadnak az ellenfelekre, Goethe ellenben itt is meg tudja őrizni fölényét, csendes humorát. Mintegy a magasból nézi az irodalmi világban folyó kicsinyes tülekedést és minden különösebb felindulás nélkül, Horatius módjára, mosolyogva mondja meg az igazat. Általában azok a xenionok bírnak legtöbb irodalmi értékkel s azok mentek át a köztudatba is, amelyek nem egyes személyek ellen támadnak, hanem általános ferdeségeket, visszaéléseket tesznek kritika tárgyává. Mert a személyeskedések hamar elvesztik aktuálisságukat, de az általános, objektív kritika mindig jogosult és éltéke maradandó. Bírálatok és antixenionok. A német irodalmi világban menykőcsapásként hatott e találó gúnnyal és csípős szatírával megírt epigrammák megjelenése. Az első kétezer példányt hamarosan elkapkodták s egész Németország írói világa forrongásba jött. Sokan fel voltak háborodva, akiket a támadás ért, mások örültek amazok kárán, sőt még olyanok is akadtak, akik mellőztetésük miatt nehezteltek s szerettek volna azok között lenni, akiket a nagy költők támadásukra érdemesítettek. Egyes helyeken, mint például Ausztriában, el is tiltották, indexre tették a xenionokat, ami egyébként Goethét legkevésbbé sem bántotta, sőt egyik epigrammája szerint ezt várta is, s az bosszantaná legjobban, ha a reakciós Ausztriában nem tiltották volna el művének olvasását. Ebből is látszik, mily derült egykedvűséggel nézte Goethe a különböző hatást. Örült, hogy túl van a munkán, a haragosokkal pedig nem törődött. De Schiller érzékeny lelkét nagyon bántották az imitt-amott hallott kifakadások. Annál jobban esett neki Körnernek október 5-én hozzá írott levele, amelyben nagy elismeréssel nyilatkozik az epigrammákról s a bennük rejlő »vis comica«-ról. Épen úgy el volt ragadtatva tőlük Humboldt Sándor, *) »Ich habe dieser Tage den Homer zur Hand genommen und eine prächtige Quelle von Tarodien entdeckt . . . ebenso auch in der Nekromantie, um die verstorbenen Autoren und hie und da auch die lebenden zu plagen.«
