Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913
22 belül a bika képében léptetik fel őt a költők és óvják a »Hallische Ochs«- tól a saját xenionjaikat, nehogy az felöklelje őket. Ez a zodiakus, állatöv a csillagképek szimbóluma alatt igen szellemes szatírákat tartalmaz, s nagyobbrészt Schiller alkotása, melyet Goethe a legsikerültebb részek közé soroz. A bika, kos, szűz stb., mind egy-egy közismert nevű írót jelképeznek itten, s a jellembeli hasonlatosság olykor valóban rendkívül találó. Épen olyan érdekesek a német folyók neveivel ellátott versek, melyek különösen a kultúra, a nyelv és irodalom állapota szempontjából bírálgatják Németország egyes vidékeit. Ausztriával például igen mostohán bánik el ez a rész. Ezt az országot a phaiakok földjével hasonlítja össze, melynek lakói vígan élnek, minthogy földjük termékeny, élvezik az élet örömeit, de a tudomány és költészet művelése nem sok gondot okoz nekik. (L. a 100. xeniont.) Itt a folyókra írt distichonok után következik néhány politikai vonatkozású szatirikus vers, melyek határozottan Goethe nézeteit és gondolkodás- módját tükröztetik vissza, amennyiben elitélik a francia forradalom eszméit, sőt kétségüket fejezik ki aziránt, hogy Németország valaha egységes lehessen. Úgy látszik, hogy e xenionok csak véletlenül maradtak benne e gyűjteményben, mely egyébként minden politikai vonatkozást óvatosan kerül. Azután sorra veszik az összes németországi szépirodalmi és tudományos folyóiratokat, többek között a saját almanachukat is, melyről ezt írják: Lieblichen Honig géb’ ei dem Freund; doch nahet sich täppisch Der Philister, um’s Ohr saus’ ihm der stechende Schwarm. Egyszóval egy méhkassal hasonlítják össze a xenionokat. A folyóiratokkal kapcsolatban alaposan megcsipkedik körülbelül 30 versben Reichardt-ot, a »Deutschland« c. folyóirat szerkesztőjét, ki amellett jónevű zeneszerző is volt; sőt épen ő volt az, aki Goethe lírai költeményei közül is többet megzenésített és Goethével sokáig jó viszonyban élt.*) A két Stolberg gróf sem viszi el szárazon, noha abban az időben Kopenhágában tekintélyük zenitjén állottak, de Klopstock müveiből szítt pietismusuk túlhajtása nevetségessé tette őket Schillerék izemében. Különösen azzal vonták magukra Schillerék haragját, hogy Stolberg Frigyes Schillernek »Die Götter Griechenlands« c. költeményét vallásos szempontból kifogásolta és elítélte. Egyáltalában a költők még jóbarátaikat sem kímélik, így pl. több ízben megcsipkedik az öreg Wielandot, akit egyébként nagyrabecsülnek, de gyengéit még sem hallgatják el. Ilyen a 208-ik xenion: Zum Geburtstag. Möge dein Lebensfaden sich spinnen, wie in der Prosa Dein Periode, bei dem leider die Lachesis schläft, mert Wieland szerette alkalmazni a hosszú körmondatokat. *) Bielschowsky szerint különösen a francia forradalom eszméi érdekében kifejtett propagandájával tette magát ellenszenvessé a két költő szemében.
