Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913

Mint orvos ép oly gyöngéd, mint szigorú és erélyes tudott lenni, ahogy azt a körülmények és a viszonyok követelték. Betegének értelmi fokához alkalmazkodott, a szepesi néppel a maga nyelvén beszélt és értette meg magát. Azon orvosok közé tartozott, akik első sorban a beteg bizalmát kívánják megnyerni és a lelki életre való hatással is gyógyítani.

Mint járásorvos sokat fordult meg a nép között és tapasztalatból ismerte annak élet- és gondolkodásmódját és ezt figyelembe véve és megszólalván a szepesi német dialektusban, az emberek szivéhez fért és hatott reájuk.

De mint iskolaorvos és egészségtautanár is kiváló működést fejtett ki. Intézetünknél közel 12 év óta s a helybeli áll. polgári fiú- és felső kereskedelmi iskolánál pedig szintén már több éven át látta el az orvosi felügyelet és ellenőrzés mellett szép sikerrel az egészségtan tanítását.

És ha ma az úgynevezett fugáló, vagy iskolakerülö, betegséget szimuláló tanulótipus eltűnt, úgy ebben neki volt nagy érdeme. A hol tettetést, vagy visszaélést látott, ott a különben jószivü orvos erélyesen lépett fel, a kitől az ok nélkül otthonmaradt ifjú ugyan hiába kért igazolást a mulasztásról.

A tanári kar pedig őszinte, igaz kartársat, segítő munkatársat és őszinte barátot találván Schwarz orvosban, szeretette és tisztelte, a minthogy a tanulók is bizalommal és szeretettel voltak irányában.

Az elhalt 1862. dec. 21-én született mint előkelő, tiszteletben álló késmárki patríciuscsalád sarja. Apja Dr. Schwarz János Jenő igen jó hírnek örvendő keresett késmárki orvos volt. Aladár fia, miután a nép- és középiskolát szülővárosában szép sikerrel elvégezte, apja életpályáját választván, Bécsben végezte és fejezte be orvosi tanulmányait. Majd leszolgálván önkéntességi évét, Késmárkon való rövid tartózkodás után 1889-ben Szepesbélán telepedik le mint gyakorló orvos és nemsokára rá boldog családi otthont is alapit, oltárhoz vezetvén szive választottját Raisz Mar- gitot, akit egész életén át a legnagyobb szeretettel és gyöngédséggel környezett, a mint egyetlen fiát is odaadó apai szeretettel nevelte. Szepesbéláról azonban, ahol néhány évig a barlangligeti