Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1912

40

honszeretet tisztitó tüze a világpolgáriasság cinikus zavaros eszméárada- tában !

Ez eszmék szolgálatára buzdított a tanár, a tudós, az író egyaránt!

Az eperjesi Tököly-Collegium ünnepi fohásza :

Hunfalvy Pál!

Eszméid győzedelme legyen örök emlékjeled !«

Dr. Lersch Kornél, a tátraaljai egyházmegye felügyelője ezen egyházmegye koszorúját következő szavakkal tette le:

»Amidőn Hunfalvy Pál emlékének adózva a tátraaljai ág. hitv. evang. egyházmegye nevében e koszorút leteszem, teljes tudatában vagyok annak, hogy Hunfalvy Pálnak itteni sikerdús működése, európai hírneve nemcsak fényt áraszt a líceumra, de mélyen átérzem egyúttal azt, hogy mindez bennünket kötelez is. Kötelezi első sorban a Hunfalvy Pál örökében köteles- ségtudóan működő mindenkori tanári kart és kötelez bennünket, mindannyiunkat, kik hivatva vagyunk Hunfalvy Pál itteni sikerdús működése színhelyén intézkedni és bármilyen szerény hatáskörben közre nüködni, hogy ezt nagyjaink iránt hódoló tisztelettel, a líceum iránt soha el nem múló hálával, tőlünk telhetőén és egymást megértve tegyük meg mindenkor Késmárknak és a magyar protestantizmusnak ezen első kulturális intézménye és további felvirágoztatása érdekében«.

Hajts Bálint, a késmárki ev. egyház lelkésze következő szavak kíséretében koszorúzta meg az emléket:

»Amikor még csak fejedelmek és népek csatái szerint írták a történelmet, nagynak mondották azt, aki győzelmes karddal hatalmat és tekintélyt szerzett nemzetének- Ma nagyobbnak ismerjük azt, aki az eszményért lelkesülő szívvel dicsőséget és halhatatlanságot szerez hazájának és önmagának. Hunfalvy Pál, a kitűnő tudós, hazánk és egyházunk nagy fia emlékének hódoló tisztelete és hálája jeléül e koszorúval adózik a késmárki ev. egyházközség«.

Végül Zuber Oszkár, VIII. o. liceumi tanuló koszorúzta meg az emléktáblát Késmárk város összes tanuló ifjúsága nevében, ennek hódolatát a nagy férfiú iránt e szavakkal tolmácsolva:

»A magyar nyelvtudomány örökemlékü tudósa, a késmárki líceum volt nagynevű tanára iránti tisztelet és kegyelet hozott minket ma ide, hogy a kiváló férfiúhoz méltó ünnepély keretében koszorúzzuk meg ezt az emléktáblát. Márványba vésett, csillogó betűk emlékeztetnek majd bennünket az idegenszármazású, de hazafiasságtól áthatott nagy nyelvészre aki mint szerény, németajkú ifjú került ebbe az ősi líceumba, ahol megismerte és megszerette a magyar nyelvet, ahol őt is áthatották a magyarság nemes eszméi