Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1912
33 És most, intézetem kitüntető megbízásából átadom ez emléket Nagyságodnak, mint líceumunk felügyelőjének s kérem, gondozza, ápolja oly szeretettel, amily kegyelettel csüng ez ünneplő sokaság Hunfalvv Pál emlékén! Ezen ünnepi beszéd elhangzása után Tátray Ödön, líceumi felügyelő a következő szavakkal vette át az emléktáblát: »Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A késmárki ág. hitv. ev. kér. liceum ma szép ünnepet ült, magasztosát, kegyeletteljeset; volt tanárának és igazgatójának, a nagyhírű tudósnak, Hun- falvy Pálnak emléket állított. Mint a liceum jelenlegi felügyelőjének nekem jutott azon szerencse, hogy ezen emléktáblát gondozásomba vegyem. Amidőn ezt ezennel megteszem, hitem és meggyőződésem, hogy a liceum Hunfalvy Pál emlékét mindörökké hálás kegyelettel fogja őrizni. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Hálás köszönetét mondok ezennel mind azoknak, akik ezen emlékmű létesítéséhez bármi módon hozzájárultak, hálás köszönetét mondok mindenkinek, aki ezen szép ünnepély rendezésében részt vett, s annak sikerét előmozdította, hálás köszönetemet fejezem ki a távolból megjelent mélyen tisztelt vendégeinknek, kik megjelenésükkel ünnepélyünk fényét és díszét emelték, s végre hálás köszönetemet az ily szép számmal megjelent nagy közönségnek«. Az emlékművet a következő sorrendben koszorúzták meg, illetve szónokoltak: A magyar országgyűlés főrendiházának kiküldöttje, T e 1 e k y Sándor gróf e szavak kíséretében koszordzta meg az emléktáblát: »A magyar országgyűlés főrendiháza azon megtisztelő bizalommal fordult hozzám, hogy ezen előkelő ünnepélyen képviseljem annak nagyméltóságú és méltóságos főrendjeit és a riagyméltóságú elnökét. Eljöttem ide, hogy kifejezzem a főrendiháznak azon óhaját, hogy hálánkkal adózzunk a kegyeletnek és tanujelét adjuk annak, hogy mi örömmel ragadunk meg minden alkalmat, hogy megjelenjünk ott, ahol a kegyeletet ápolják, az emlékeket őrzik. Ilyen kegyeletes ünnep a mai: Hunfalvy Pál emlékünnepe. Hunfalvy Pál élete megtanít arra, hogy elődeink is fáradoztak a magyar nemzet felépítésén és nemzeti létünk alapjait megalkották. Nagy és mély hálával adózunk, ezért jöttünk ide és akkor, amidőn a főrendiház nevében köszönetét mondok a szíves meghívásért, engedjék meg nekem, aki immár a Szepes- séghez tartozom, hogy mint magán ember, mint aki e földet ép úgy szereti, mint bármelyik szepesi, ép úgy ragaszkodik hozzá, mint bárki önök közül, ép oly agilitást fejt ki érdekében, mint akármelyik ősi szepesi, a mai ünnepen azoknak, akik ez ünnep léttrejöttén fáradoztak, szivem mélyéből meleg köszönetemet fejezem ki.« 3
