Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1912
10 egy szigorú hadvezér, és aki rendületlen buzgalommal és lekötő élénkséggel tudott magyarázni. Egykori tanártársai, bár már csak kevesen élnek azok közül, akik vele együtt szolgáltak, őszinte tanúságot tehetnek arról, hogy Koller Károly kötelességtudó, szorgalmas és derék munkatársuk volt a tanítás és nevelésben és hogy a késmárki líceumnál 44 éven át szolgált soha meg nem szűnő lelkesedéssel, tántoríthat!an hűséggel, teljes odaadással, a legnehezebb viszonyok közt. Mert bizony azok az idők, a múlt évszázad ötvenes éveinek elején, amikor K°Her tanári működését kezdte, korántsem nevezhetők kecsegtetőknek a paedagogusokra nézve. Hisz igaz, a tanári pálya mai is nehéz pálya, teli lemondással és gonddal. De aki az akkori viszonyokat mérlegeli, az kénytelen bevallani, hogy bizony a inukban még keservesebb állapotok uralkodtak. Csekély, bérszámba menő fizetés, nyugdíjra való jogosultság nélkül, hiányos felszerelés, sokszor minden tanszer nélkül, igénytelen kis tantermek, de túlzsúfolt osztályok mellett, tankönyvek hiányában, szűkös és szegényes viszonyok között, amelyekhez még a Bach- kornak politikai zaklatásai is hozzájárultak, valóban nem tették kívánatossá és vonzóvá a tanári hivatást. És csak ezen hivatásért rajongó, lelkesedő, ideálisan gondolkodó, anyagi előnyökről lemondani tudó igénytelen, a küzdelemtől meg nem ijedő, hitben és reményben erős férfiak maradtak meg e rögös pályán. Kollerben megvoltak e tulajdonságok. Keményen és félelem nélkül kitartott, becsülettel megállta a helyét és annak fejében megérhette még a középiskolai tanügyre és így a késmárki líceumra is bekövetkezett jobb korszakot, amely 1867-ben az alkotmányos élet visszaállításával kezdődik és amelynek fontosabb, kimagaslóbb fordulópontjai az 1883 ban megteremtett középiskolai törvény, mely a felekezeti iskolák állami segélyezését is lehetővé teszi és az 1894-iki nyugdíjtörvény, amely arról gondoskodik, hogy a nem állami tanár aggkorában, munkaképtelenség esetén ne legyen kitéve családjával együtt a nyomorgásnak. Igaz, hosszú és fárasztó út volt az, amíg a felekezeti tanárság odáig eljutott. De az eközben az iskolában végzett évtizedeknek becsületes
