Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1911

6

fizetésű, nyugdíj nélküli tanári állás bizony azután sem volt kecsegtető, és többnyire nélkülözést és lemondást jelentett. Azonban Scholczot ez soha nem bántotta, el nem keserítette. Hisz a maga személyére könyveken kívül úgyszólván semmit sem költött, igénytelen volt. Nem vágyódott ő sohasem gazdagságra és sokkal szívesebben adott, sem mint gyűjtött. Jósága, áldozatkézsége szinte határtalan volt. Szegény, bajba jutott, nyomorban sínylődő, szenvedő, küszöbét el nem hagyta segély, alamizsna, vigasz, tanács nélkül. Utolsó fillérjét, falatját bármikor kész megosztani, ha vele szenvedő embertársain segíthet, könnyeket száríthat.

És ez a végtelen jóság és szeretet jellemzi tanári működését is, fő paedagogiai elve, az ifjúság nevelése, jellemképzése. Ö első sorban szellemi irányítója akar lenni az ifjaknak és csak másodsorban tanítója. Nevelni, irányítani, vezetni azonban csak az tud, aki mint jó barát, hű tanácsadó, igaz oltalmazó és atyai pártfogó meg tudja nyerni a tanulóság szivét. És neki ez valóban sikerült, mert a szó teljes és legnemesebb értelmében véve valóban barátja, támogatója, atyja volt az ifjúságnak és, hogy azzá legyen, nem ismert áldozatot és fáradságot. Ö, a mély kedélyű, finom lelkületű férfiú, aki egy vele rokonérzésü, nemes, nagyin iveltségü feleség oldalán szép, barátságos, meleg otthonra talált, boldog családi tűzhelyet alapíthatott, ezen családi boldogság élvezetében, saját fiatalságára gondolva, kétszeresen érezte, mily fájdalmas a szülői háztól való elszakadás és az édes otthonból, a család kedves köréből kiragadott ifjú előtt mily rideg és barátságtalannak tűnik fel az idegen környezet, és mily jól esik az ilyen fiatal érzékeny kebelnek az érdeklődés, a barátságos szó, a vele való foglalkozás.

Ez utóbbit pedig megtalálta Scholcznál, sőt még ennél többet, oltalmat, védelmet, segítséget.

A gyakran meg-meg botló, könnyelműen vétkező ifjúság, bármilyen rossz fát tett a tűzre, ha tettét megbánva eljött a jó »Frici bácsi «-hoz — ez volt a becéző neve a fiatalok körében — és bűnbánóan meggyónt, biztos lehetett a »salvus conductus«-ról, mert ügye jó kezekre, szeretetteljes szószólóra volt bízva.

Az a kedves, jó, szelíd lelkű Frici bácsi ugyan alaposan le