Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1910
17 mi kartársak ég Késmárk város közönsége, mint amely oly sok éven át tanúja volt a kör által rendezett hazafias ünnepeknek, hanem tudta és érezte ezt első sorban maga az ifjúság, a magyar önképzőkör minden tagja, épen azért felhasználták a kínálkozó első alkalmat, hogy elnökük iránti hálájukat, tiszteletüket, elismerésüket és szeretetüket megfelelő módon kifejezésre juttassák. Ezen várva várt alkalom pedig e tanévben, amelyben Votisky negyed- százados elnöki működését fejezte be, kínálkozott.« Az ünnepélyt titokban készítette elő az ifjúság, tudva azt, hogy Votisky Károly eleve tiltakozott volna, ismert szerénységénél fogva, minden ünnepeltetés ellen. Nagy volt tehát a meglepetése, midőn a díszgyülésre belépése alkalmával zúgó éljenzéssel fogadták s aztán Rónai Dezső Vili. oszt. tanuló, az önképzőkör ifjúsági elnöke szép beszéddel üdvözölte, melynek végén az ifjúság nevében a hála, tisztelet és szeretet jeléül szép ezüstből vert babérkoszorút nyújtott át az ünnepeidnek. Tóth József VIII. oszt. tanuló felolvasta az önképzőkör rövid, különösen az utolsó 25 évet felölelő történetét. Utána Vértes Izidor Vili. oszt. tanuló szavalta el Báthory Andor tanárnak ez alkalomra irt ódáját.*) Végül az igazgató tolmácsolta meleg szavakban a tanári kar és az intézet háláját, rámutatva arra, hogy Votisky szabad elhatározásból, minden anyagi jutalomtól eltekintve és egyedül azon ideális felfogásnak hódolva, hogy az ifjúságot minden jóra és szépre lelkesíteni kell, vállalta el a vezetőséget, amelyet immár negyedszázad óta oly fényes sikerrel és kiváló eredménnyel visz. Az ünnepelt a nem sejtett és várt ovációtól meglepetve, mély meghatottsággal mondott köszönetét. Magas szárnyalásé beszédében célját és törekvéseit vázolta. Lelkes éljenzések közt fejezte be a jubiláns szavait, melyek legjobban tanúskodtak arról, mily eszményi és hazafias szellem hatja át önképzököri működését. Két év múlva megvált az önképzőkörtől, mert az uj alapL. az 1901/2. Értesítőt.
