Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1910

15

Budapestről a hallei egyetemre ment, hol filozófiai és filológiai tanulmányokkal foglalkozott. Két teljes félévet töltött Halléban, közben szünidők alkalmával meglátogatta a jénai és lipcsei egyetemet, a nyári tanév végén pedig Berlint.

Visszatérve Németországból az aszódi gimnáziumhoz kapott 1863. évi szept. hó elején meghívást s ugyanezen évben szept. 28-án Budapesten a magyarhoni ág. hitv. ev. egyetemnek tanárvizsgáló bizottsága előtt, melynek elnöke az európai hirü nagy nyelvtudós Hunfalvy Pál volt, tanári vizsgát tett a magyar, latin, görög nyelv és irodalomból és a történelemből. Aszódon 2 évig mint tanár, azután a késmárki állás elfoglalásáig, mint igazgatótanár működött.

Aszódi működése idején azon kitüntető megtiszteltetés érte, hogy a budapesti ev főgimn. hívta meg tanárának, de ekkor megbetegedett a szeme s egyetlen szenvedélyének gyakorlásában, ha teljesen meg nem is gátolta, de akadályozta, hogy t. i. nagy szellemekkel társaloghasson müveikben*). Súlyos szembaja miatt a budapesti meghívást nem fogadhatta el, sót pályáját félbe kellett rövid időre szakítania, mert betegségének gyógyítása miatt orvosai tanácsára hegyi vidéken kellett állandóan tartózkodnia.

Testvérének Nógrád megyében levő üveggyárában felügyelői teendőket végzett ekkor, de itt is szakított magának olykor egy egy kis időt kedvenc klasszikusainak élvezésére. De, ami különben érthető is, panaszkodik súlyos szembaja miatt s az édes apja meggyilkoltatásának évfordulóján tett följegyzései között a csapás megemlítése mellett, szembaja miatt is panaszkodik.

1871-ben nőül vette kisjeszeni Jeszenszky Izabellát s házasságukat a jó Isten 5 gyermekkel áldotta meg.

1874-ben Raisz Kornél helyébe a késmárki líceum rendes tanárául választották meg s működött 1905-ig, 31 évig, mikor

is nyugalomba vonult. Tanította a történelmet, továbbá a latin és görög nyelvet, magánoktatást adott a francia nyelvben s 28 évig volt a magyar önképzőkör elnöke.

Nem kereste az élet örömeit, feltűnni nem vágyott, kitünte*) Et solatione litterarum privatus-! Gravi morbo affectus oculorum. Solus eram, solus sum. írja feljegyzéseiben.