Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1910
Vratalichi Votisky Károly 1838-1911. Gyászba borúit a késmárki liceum március 20-án, mert egy hosszú életen át lelkes harcosát utolsó útjára kisértük, örök nyugovóra helyeztük. Szegényebb lett a liceum : elveszítette egy buzgó apostolát, egy fáradhatatlan munkását, ki nagy gyönyörűséggel merült az örök igazság kutatásába s élvezettel gyűjtötte a szellemi tudás kincsét, erősítvén magát, hogy méltóvá, jelentős tagjává lehessen a hazafias és vallásos szellemtől áthatott ősi líceumnak s a nagy tudós önzetlen szerénységével ossza szét gazdag szellemének értékes kincseit hálás tanítványai között. Megvált tőlünk ami példányképünk és bánattal telik meg ami szivünk és megszomorodik ami lelkünk, midőn látjuk, hogy: Halnak, halnak, egyre halnak színe, java a magyarnak. És hogy Votisky Karoly a magyarok színéből, javából való volt, megbizonyosodhatunk róla, ha egy pillantást vetünk az életére, mely az önmegtartóztatásnak, lángoló hazaszeretetnek, törhetetlen hithüségnek, szakadatlan munkának a láncolata volt. Született Sárváron, Vas megyében 1838-ban. Az elemi iskolát Kőszegen, a gimnáziumot Sopronban végezte. A visszaemlékezéseiben maga mondja, »hogy úgy Sopronban, mint Kőszegen az igazán szív- és jellemképző és a lelket megelevenítő vallástanítás a legnagyobb lelki gyönyörűséget szerezte nekem és tanuló- társaimnak egyaránt!« A vallásos érzés mellett itt erősbödött meg lelkében a hazafias érzés. „Sopron az időben az absolutizmus virágkorában mint
