Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1910

11

megyének cs a tiszai egyházkerületnek. A késmárki líceumnak 1883-tól 1889-ig helyettes felügyelője, 1899-től haláláig vidéki felügyelője volt. Oly időben állott évek során át intézetünk élén, mikor az 1883. évi XXX. t.-c. életbe léptetése folytán intézetünk is, mint általában a felekezeti középiskolák, szükségképen nagy átalakuláson mentek keresztül s az erre irányuló reformmunkálatok, valamint a Jóny Tivadar hagyatéka ügyében a líceum ellen indított por sokszoros körültekintést, fokozottabb munkát igényeltek a díszes felügyelői tisztséggel járókötelességek teljesítésében.

Szepesbélára való költözése alkalmával vált meg a líceumnál viselt díszes állásától, melyet mindenkor lelkes buzgalommal, odaadással, mély belátással s tapintattal töltött be s nagy hálára kötelezte önzetlen munkásságával intézetünket. Szülővárosába köl tözve a magánéletbe vonult vissza, de azért tapasztalt bölcs közreműködését ezután sem vonta el a közügyektöl. 18 éven át volt a szepesbélai ev. egyház felügyelője. Gondnoksági elnöke volt a szepesbélai állami elemi iskolának. Tevékeny részt vett Barlang- liget-fürdö, a Késmárk—szepesbélai vasút, a szepesbélai takarék- pénztár és a szepesbélai dohánygyár alapításában s mindezen intézményekben vezető állásokat töltött be.

Az ideális gondolkozású férfiú rajongó lelkesedéssel csüngött a liberalizmus nagy eszméjén s mindig lelkes híve, oszlopa, majd sok éven át elnöke volt a szabadelvű pártnak a késmárki választó- kerületben.

Halála előtt két évvel szélhűdés érte, melyből felépült ugyan, de az erőteljes, hatalmas férfiú életereje megtört, s újabb szél- hüdéstöl érve, 8 napi szenvedés után 1910. július 31-én, gyöngéden szerető neje karjai között, csendesen kilehelte nemes lelkét.

Augusztus 2-án végbement temetése nemcsak Szepesbéla városa, hanem egész Szepes vármegye részéről impozáns megnyilatkozása volt az általános részvétnek. A temetésen intézetünket Oszvald György líceumi felügyelő vezetése alatt többtagú küldöttség képviselte, mely a gyászoló családnak őszinte részvétét tolmácsolva, hálája és kegyelete jeléül koszorút helyezett a líceum nagyérdemű felügyelőjének ravatalára.

A zsúfolásig megtelt ev. templomban Kübecher Albert fő