Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1910

3

Atyja Zelenka Dániel, nógrádi főesperes, édes anyja Benedikty Mária, szintén papi család sarja volt. Az elemi iskolai tantárgyakból és a zenéből atyjától nyerte az első oktatást; középiskolai tanulmányait 1848-ban kezdte Aszódon, majd Selmeczen folytatta és Pozsonyban fejezte be. Ugyanitt végezte azután a theologiai tanfolyamot is s a papjelölti vizsgálat után 1859. őszén a jénai egyetem hallgatója lett. Hazatérve, Szilassy Miklós házában Szügy- ben, Nógrádmegyében, nevelői állást töltött be, mig 1862-ben Székács József szuperintendens maga mellé vette Budapestre segédlelkésznek. Innen hívta meg két év múlva az irsai evang. egyház lelkészének. Igazi lelkipásztora és atyai tanácsadója volt itt híveinek, akik uj paplakot építtettek szeretett lelkészüknek, melyben családi otthont alapított magának, feleségül véve Baloghy Lenkét, Baloghy Lajos nógrádmegyei képviselő leányát.

1866-ban választotta meg a miskolczi egyház lelkészévé, ahol egész élete végéig működött s melyet 45 éven át folytatott áldásos kormányzásával és hűséges lelkipásztorkodásával a virágzás magas fokára emelt. A miskolczi evang. egyház akkor igen zilált anyagi viszonyokkal küzdött. Zelenka Pál fáradozásainak gyümölcse volt e kedvezőtlen helyzet megszüntetése, úgy, hogy a miskolczi egyház ma mintául szolgálhat az ország valamennyi egyházának. Vagyona jelenleg meghaladja a félmillió koronát, holott Zelenka lelkészkedése kezdetén alig 12.0C0 forint volt az alaptőkéje.

De nemcsak vagyonilag rendezte egyházát. Uj vallástanári és tanítói állásokat szervezett, uj lelkészlakot építtetett. Ö alapította a szegényházat, renováltatta a templomot s az egyház vagyonát ingatlanok szerzésével és előnyös építkezésekkel növelte. Az ö kezdeményezésére alakult a miskolczi evang. nöegylet is, mely az emberszeretet, a jótékonyság terén megbecsülhetlen áldásos munkát fejtett ki. Az ö érdeme, hogy a hatvanas évek elején még vegyes nyelvű gyülekezet tiszta magyar egyházzá alakult át.

Sikeres működését és nagy tehetségét nemcsak egyháza, hanem a tiszai egyházkerület és egyházmegyéje is felismerte és méltányolta azzal, hogy 1874-ben kerületi jegyzővé és 1886-ban hegyaljai föespercssé választotta meg. E nagyobb, szélesebb munkakörben még inkább alkalma nyílt nagyra hivatott, kiváló képesí*