Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1909
•A S biztató szavuk életre keltette hosszú, kábult álmából a netti- zet lelkét, a nemzeti közszellemet s megindul ama nagy munka, hogy a magyar is elfoglalhassa méltó helyét az európai nagy népcsalád szentélyében. És a biztató szóra, mint egy delejes áramlatra megmozdűit, hevesen lüktetett a nemzet szive, a lelkes ifjak vetekedve siettek az irodalom s a tudomány terére, hol a múlt dicsőségéből merítettek erőt a jelen küzdelméhez s prófétai lelkűk szentül remélte az egek megnyilatkozását a jövőben. Bár sokan kételkedtek, vájjon támadnak-e Newton, Lockp, Shakespeare, Commenius, Pestalozzi és Miltonok itt közöttünk, mert a tudomány s az irodalom melegágyai, az iskolák szánalmas helyzetben voltak e korban s többnyire az elnémetesitö törekvések hathatós előmozdítóinak bizonyultak. Senki sem merte hinni, hogy »a tudomány akkor is, ha tárgya magyar s ha magyar ember magyar nyelven műveli, a tudományos világ közkincsévé válhatik.«1) Tagadhatatlan azonban, hogy a reformok utáni vágy legyőzte a kishitűséget s a nemzet — Carlyle szavaival jellemezve megragadta »azt a nagy pillanatot, mikor a szabadság izenete szól hozzánk, midőn a sokáig szolgaságban nyögött lélek kiemelkedik láncai közül«, hogy évszázadok nagy mulasztásait helyre hozza. Hiszen az ősi rendszert dicsőítő elvet, »extra Hungáriám non est vita« az ifjúság már a színházban is kifütyülte s az egykorú nóta szerint mindenki remélte, hogy »szól a kakas már, majd megvirrad már.« És megvirradt . . . S a virradat éltető sugaránál gyors volt a nemzet ébredése. Eszmeforrongás szállja meg a kedélyeket, hogy az új magyar államban méltó hajléka legyen a szabadságnak. És a békés, de a régi Magyarországot gyökérig átható forradalomnak valóban támadtak apostolai, kiknek szava hasonlatos volt a szent kürt harsogásához Jerikó falainál, mert itt is ledőltek az ósdi szervezet, a maradiság bástyái s a tudományok és iskolák szerény observatoriumaiból előlépő szellemóriásoknak vannak követői s új életre ébredt a nemzet. * * $ *) Eötvös Lóránd báró akad. elnök Hunfalvyhoz intézett üdvözlő beszédéből. 1891. nov. 28,
