Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1909
76 Szerette a társaságot és bár lényében a zárkózottság és komolyságnak bizonyos neme volt, bár szókimondása és a mindenféle, általa fölöslegesnek tekintett társadalmi formalitások mellőzése őt sokszor visszatartották és inkább a magányt kedveltették meg vele, mégis meghitt baráti körben és neki tetsző társaságban vidám, derült és beszédes volt és ilyenkor ügyes, ötletes szónoknak mutatta be magát. Legszívesebben diákéveiről és kirándulásairól beszélt. Ilyenkor öröm és élvezet volt őt hallgatni Egvideig a késmárki tűzoltóságnak főparancsnoka is volt, valamint a városi ipariskola és a meteorológiai intézet vezetője. A mikor önfeláldozó támogatásával elárvult kisebb testvérei jövőjéről már gondoskodott, végre maga is gondolhatott arra, hogy tűzhelyet alapítson magának. Dlhánvi Anna, egyik kartársunk leányában, akit nőül vett, szíve szerinti életpárt talált. Szerető, odaadó gondos hitves volt, a ki kedves, boldog otthont teremtett neki, vele osztozkodott a munka és gond, öröm és bánatban. Csakhamar élvezi vele együtt a csendes családi boldogság áldásait. Három bájos gyermek mosolyog idővel feléjük. Most már úgyszólván csak az iskolának és családjának él. Töttek a zajtalan boldogság legszebb évei, de a mikor a szülők a szép jövő iránt a legnagyobb reményekben ringatództak, akkor egész váratlanul és kajánul rájuk tört a kegyetlen sors, hogy már többé e családtól el ne szálljon és "t egv valódi tragédia középpontjává tegye. Először a legidősebbik leánvgvermeket sújtja gyógyíthatatlan betegséggel. Hiábavalónak mutatkozik minden orvosi tudománv Rettenetes csapás volt ez a szülőkre. Azután az éveken át szíve mélyén rejtett bánat aláásta az atya egészségét is, négv évvel azelőtt közvetlen az iskola év kezdete előtt kitör rajta a nehéz kór. Elviszik Rudapestre gvógykezelésre, ahonnan többé már vissza nem tér. De a szenvedések sora, a mely a hitvesre oly kegyetlenül ránehezedik, még nincs kimerítve. Két évvel azelőtt rövid betegség után elragadja a halál egvetlen, a legszebb reményekre jogosító, tehetséges fiát és most utánna száll a szeretett férj, a család feje. Szívünk tele részvéttel és szánalommal fordúl ezen szegény, porig alázott nő, hitves és anva felé és bámuljuk heroikus lelki erejét, a mellyel a bánat e rettenetes óráit átszenvedte, elviselte Oh. milv fájdalmas út volt ez neki, a mikor ez év június 5-én a drága hitvest, a kivel 29 évi boldog házasságban együtt élt, kinek örömében és bánatában oly hűségesen osztozkodott, ott a messze távolban, idegenben eltemette. Vigasztalása csak az lehetett, hogy nem egyedül tette meg az utat A boldogult nővérén kívül még a fővárosban élő szepesiek, valamint egykori tanítványai közül, a kik haláláról és temetéséről értesültek, többen eljöttek,
