Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1909
a hazának buzgó és lelkes munkásai és irányadói legyenek.«1). Ezen termékenyítő szellemet úgy a vezetése alatt virágzó önképzőkörben, mint az iskolában elismert eredménnyel ápolta. Nem kevésbé fontos ama törekvése, hogy a klassicitás iránti érdeklődést felkölíse, mit különösen Platon, Thukydides, Aristoteles munkáinak fordítása által óhajtott elérni, mert »ezek olyan írók, a kikből minden nemzedék és minden nemzetiség tanult és fog tanulni.«') Hunfalvy tehát elhagyta Késmárkot, hogy július -5-én a pesti országgyűlés megnyitásán részt vehessen. Lelkesedéssel támogatta a nemzeti kormányt, melynek politikáját időszerűnek látta, azonban keveset szerepelt s inkább csak olyan Mirabeau-féle rögtönzött nyilatkozataival keltett érdeklődést s nem egyszer derültséget. Politikai életünk láttára illúzió nem növelte, kétségbeesés nem lohasztotta bátorságát. Mikor azonban a remény és az aggodalom súlyos napjai elkövetkeztek, a nemzetgyűléssel együtt menekült Debreczenbe, hol a képviselöház jegyzői tollát vezette. Bár nem értett mindenben egyet Kossuthtal, ezért inkább a békepárt pro- grammját helyeselte, remélte, hogy a nemzet s uralkodója közti béke a nemzeti ügy sérelme nélkül helyre fog állani. A diadal-- mámor ismét Pestre hozta, honnan Szegedre, majd pedig Aradra menekült, hol látta a nemzet gyászbaborulását. Mikor azonban a kocka el volt vetve s az események a harcmezön csoportosultak, Hunfalvy nem menekült külföldre, hanem Békéscsabára, neje rokonaihoz vonult. A zivatar elmúltával újra munkához látott s a magánélet csendjét a Toldy Ferenctöl kapott finn nyelvtan és Strahlmann grammatikájának tanulmányozására fordította. S ezzel irodalmi működésének új ösvényére lépett, melyen haladva, elismert vezére lett a magyar nyelvtudománynak s nemcsak a magyar, hanem a külföld tudósainak becsülését is méltán kiérdemelte. Ez az új ösvény később az összehasonlító nyelvészet gazdag mezejére vezette Hunfalvyt, hol bő volt aratása. Annál szorgalmasabban s bátrabban láthatott a munkához, mert szinte meglepetésszerűen kegyelmet is kapott s 1850. julius 13-án Toldyhoz intézett levelében e meglepetésének kifejezést is ‘l Palcsó István: A késmárki ág. hitv. ev. kerületi lyceum története. 75. 1. ‘) Hunfalvy Pál: Tanulmányok. Elcszó. VIII. 1.
