Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1908
XVII. Adatok az 1908/9. tanév történetéhez. A líceumi Tornakor zászlóavató ünnepélye. 1909. május 9. (A helybeli »Karpathen-Post« c. lap tudósítása, 1909. évf. 19. sz.) Lélekemelő ünnepet ült intézetünk folyó évi május hó 9-én, amikor a líceum Tornakörének zászlóavató ünnepélyére gyűlt össze iskolánk ifjúsága, amelynek bizonyára maradandó emléke lesz e nap hosszú időn keresztül. Bár az ünnepély inkább családias jellegű volt, mégis nagyszámú érdeklődő közönséget vonzott az ezen alkalomra gazdagon díszített tornaterembe, amely zsúfolásig megtelt. Különösen a hölgyvilág és a helybeli iskolák tantestületei voltak szép számmal képviselve. A líceum elöljárósága az emelvényen foglalt helyet. Majd a tornakor elnöke, Topperczer Rezső tanár karján bevezette a szeretetreméltó zászlóanyát, hódossi Karátsony Zsigmondné úrnőt, akit a hálás tornakor remek bokrétával ajándékozott meg. Elénk éljenzés közepette haladtak az emelvényig. Az ünnepély a Himnusszal kezdődött, melyet a közönség állva hallgatott meg. Alig hangzottak el az utolsó akkordok, szólásra emelkedett Karátsony Zsigmond igazgató. Miután szívélyesen üdvözölte a megjelenteket, lelkes és tartalmas megnyitó beszédben fejtette ki az ünnepély jelentőségét Kiemelte a többi között, hogy az emberi léleknek szüksége van arra, hogy kilépve a köznapiság korlátái közül, ünnepet üljön, amely a sziveket nemes célok felé vigye, lelkesítse és harmóniába olvassza. Ilyen ünnepet ül a tornaegylet és vele az egész líceum. Mert amint Hellas példája bizonyítja, ahol a testet és szellemet egyaránt művelték, a testi erő és ügyesség kiképzése nem megvetendő feladat. A renaissance idején, a klasszikus tudományok feléledésekor megfeledkeztek a test ápolásáról és ezen egyoldalúság megszülte a maga káros következményeit. A protestáns iskolák voltak tulajdonképen az elsők, melyek ezt a hibát helyrehozták, tudatában annak, hogy a nemzet erejének megőrzéséhez és tovább fejlesztéséhez egyaránt szükség van a testi és szellemi épségre. Testben és lélekben erős volt a magyar kezdettől fogva mindig. És ez legyen az a vezérgondolat, mely szerint az ifjúságot neveljük, hogy