Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1907
23 hosszú oszlopsoron nyugvó márványpalotáját. A tér északi oldalán fekvő Merceria az óratoronnyal, melynek számlapja az olasz időszámítás szerint 24 órára van felosztva, összekötő kapocs a Szent Márk-templom felé, mely valóságos világcsoda s felülmúlja az ember képzelő tehetségét. Majd a dogé palota külsejét néztük, azután a sóhajok hídját és Viktor Emánuel remek szobrát, de sietnünk kellett, mert az óratorony előreugró számlapja 10 órát mutatott s beléphettünk a dogé palotába. Sokkal szűkebb a mi keretünk, semhogy leírhassuk azt a sok kincset, melyet a palotában gyűjtöttek össze. Bámultuk a palota műkincseit, az emberi szellem halhatatlan alkotásait, melyek a büszke köztársaság világhatalmát s dicsőségét, s a sötét, rettenetes ólomzáraival s borzalmaival visszataszító börtöneit, melyek a zsarnok nobilik kegyetlenségét hirdetik. Kijutva a fojtott levegőjű börtönökből, vaporetton a Museo Civico-ba (városi múzeumba) hajóztunk, mely rendkívül gazdag értékes és becses műtárgyakban- Figyelemre méltó a fegyver- és lobogógyüjtemény s a velencei csipkék, vi- seletek és drága szövetek gyűjteménye. A »Museo Civico« Velence történeti szereplésének, míg az »Accademia di Belle Arti« Velence művészetének élő bizonysága s világhatalmának hirdetője. Tizian »Assuntá«-ja és a »Kis Mária templomba menetele«, Veronese »Dúsgazdag lakomája« s Tintoretto »Lakoma Lévinél« a festészet valóságos remekművei, a színezés pompájának valóságos diadalai. Oly triumvirátus alkotásai ezek, melynek emléke addig él, míg áll a világ! Teljesen elragadtatva a műélvezettől, gyalog indultunk szállásunkra, hogy ebédhez lássunk s megkóstoljuk az olasz konyhát. Bizalmatlanul láttunk az evéshez, de csakhammar megbarátkoztunk vele. Ebéd után a Márk-térre mentünk, hol a katonai zenekar hangversenyét hallgattuk. Elképzelhető az az óriási tömeg, mely a téren hömpölygött s mely hol a zenében, hol pedig a becézett kékesszürke galambok etetésében gyönyörködött. Sokáig sétáltunk a népes téren s azután vaporetton Velence virágos kertjébe, Lidó szigetére hajóztunk, hol kagylókat gyűjtöttünk s élveztük az olasz utcai énekesek zenekisérettel előadott énekét. így töltöttük el vmágvasárnapját Velencében, mely nap gazdag s eredménydús volt a szerzett ismeretekben s tapasztalatokban. Másnap friss erőben folytattuk tapasztalatgyűjtésünket. Mindnyájunkat meglepett a sok fényes üzlet, mely virágvasárnapján zárva volt. Rögtön megjött a vásárlási kedv. Csakhogy sietnünk kellett s a Ponte di iRialtón át gyalog mentünk a zöldségpiacra s a halcsarnokba, melynek óriási forgalma s nagy készlete a velenceiek jó gyomráról s nagy fogyasztásáról tanúskodik. Útközben megnéztük a San Salvatore templomot, melyen Olaszország leghíresebb építészei dolgoztak, majd Goldoni, az olaszok Moliére- jének szobrát, azután a S. Mária Formosa és a San Giovanni e San Paolo templomot, mely Velence második nagy temploma, a nagy emberek s dicső
