Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1907
107 öv. s. lelkász és szívességből Kmtzler Béla tanár úr teljesítették. Az isteni tiszteleten megjelentek a tanári kar képviseletében Karátsony Zsigmond igazgató úr, Topperczer Rezső és Kintzler Béla tanár urak. Az istenitisztelet után volt tanárainkhoz mentünk tisztelegni és meghívtuk őket délutáni temetői ünnepélyünkre, valamint esteli közös vacsoránkra. Az ünnepély egyik legfontosabb része azután a temetőben íolyt le, ahol elhunyt halot- taink sírjait beszédek kíséretében megkoszorúztuk. Tátray Gyula sírjánál Koczogh András, Fördős Dezsőénél Jamniczky György ; Palcsó István, Grósz Ernő és Wéber Pál elhunyt tanáraink sírjánál Altmann Jakab, Sulyok János és Döller Antal mondottak beszédet és helyezték el a koszorút. Megjelentek a temetőben tanárainkon bivűl a Tátray, Döller, Grósz és Wéber családok is. Este társas vacsora volt, amely nemcsak kedélyes, hanem ünnepélyes is volt. Ünnepélyessé tették különösen megjelent vendégeink, nevezetesen : Karátsony Zsigmond igazgató úr kedves nejével, volt tanáraink közül pedig Koller Károly, Kiszelly Ervin, Zvarínyi Sándor és Topperczer Rezső kedves leányaival, valamint jó barátunk Kiszelly Géza. Votisky Károly tanár úr pedig szép és tartalmas levélben mentette ki magát. Ha hozzá vesszük az osztálytársak nejeit és nővéreit, igen illusztris hölgyközönség is volt együtt. A vacsorán különösen örümünkre szolgált az, hogy régi tanárainkat ugyanolyan egészségben és még sokkal jobb kedélyben találtuk, mint tiz évvel ezelőtt. A megjelent osztálytársak kötelezték magukat, hogy ha Isten úgy akarja, tíz év múlva, 1917. aug. elsejére következő hétfőn ismét megjelennek a késmárki lyceumban. Ünnepélyünk sikerében különösen nagy része volt Karátsony Zsigmond igazgató úrnak, aki kedves és szívélyes előzékenységével mindenben támogatott bennünket. Fogadja érte bálás köszönetünket. Adja Isten, hogy tiz év múlva tanáraink, iskolánk és Késmárk iránt épen ilyen szeretettel és lelkesedéssel, volt tanárainkkal együtt még többen jelenhessünk meg.“ Az Ur vezérelje és áldja az alma materhez és ifjúságuk színhelyéhez ily meleg szeretettel ragaszkodó derék iskolatársakat! 50 éves találkozó. Megható szép ünnepe volt 1907. julius 21-én líceumunknak. A 9 osztálytárs közül, akik az 1856/7. tanévben végezték intézetünkben tanulmányaikat, az egyetlen életben levő Hanvay Zoltán, hamvai, gömörmegyei földbirtokos, eljött megünnepelni e nevezetes évfordulót. Eljött ifjúkori, két évvel később végzett barátja, Kövi Imre, nyug. főgimn, tanár, Iglóról. Eljöttek még vele Lucsivnáról, hol a kedves, szeretetreméltó jubiláns akkor nyári üdülés végett időzött, Gencsy Gábor, aki szintén növendéke volt több éven át a líceumnak, továbbá Székely Lajos békésgyulai tanító. Még meghatóbbá tette az ünnepélyt az a körülmény, hogy Koller Károly, nyug. líceumi tanár, aki még egyedül van életben volt tanáraik közül, szintén megjelent. D. e. 11 órakor fogadta őket Karátsony Zsigmond igazgató és a líceumnak Késmárkon időző tanárai, valamint Dia- niska Frigyes evang. lelkész. A líceum auditóriumában a jubiláns igen szép, tartalmas emlékiratot olvasott fel az egybegyűltek előtt és elhunyt fia emlékére 1000 K.-ás alapítványt tett a líceum javára. Karátsony Zsigmond igazgató mélyen meghatva üdvözölte a megjelenteket és hálás köszönetét fejezte ki a nemes szivre és fenkölt gondolkozásra valló adományért. A líceum uj épületének, az ev. fatemplomnak, az uj ev. templomnak és Thököly Imre nyugvóhelyének megtekintése után társas ebéd volt a
