Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1906
66 Kiszely Géza, akit a vallás- és közokt. minisztérium 1905. évi julius 15-én 53058 sz. a. kelt rendeletével nevezett ki rendes tanárrá, a bonyhádi ág. h. ev. főgimnáziumhoz választatott meg, miért is állásáról lemondott s szept. 1-én megvált intézetünktől. Az ifjú kollega példás pontossággal, buzgón s odaadással munkált tanítványai értelmének és szivének kiművelésén s előzékeny, tapintatos modorával, tanítványainak tiszteletét, kartársainak becsülését, fölebbvalóinak elismerését a legteljesebb mértékben kiérdemelte. Kívánjuk neki, hogy uj otthonában uj állásához fűzött reményei teljesüljenek és hosszú éveken át szolgálhassa erőben egészségben, megelégedésben a magyar tanügyet. Dr. Lindenschmidt Mihály, oki. helyettes tanár, aki az 1905/6. tanévben ideiglenesen a magyar-német tanszék teendőit látta el és kiváló szakképzettségével, pedagógiai ügyességével igen szép eredményt ért el a tanításban s egyúttal tanítványainak osztatlan szeret étét és ragaszkodását, tanártársainak pedig meleg kartársi jóindulatát s barátságát szerezte meg magának, a tanév végén megvált állásától. A vallás- és közokt. minisztérium által a brassói állami főreáliskolához kinevezett ifjú munkatársunknak és barátunknak tiszta szívből kívánunk áldást, boldogságot uj működése körében! Dr. Oppel Jenő, akit a líceumi pártfogóság 3 évi működése és 1907. évi április hóban bemutatott oklevele alapján junius 16-án választott meg egyhangú lelkesedéssel rendes tanárrá, julius 3-án a ceglédi állami főgimnáziumhoz történt kineveztetése folytán bejelentette intézetünknél viselt állásáról lemondását. Dr. Oppel az 1903. év szept. 1-től mint gyakorló tanár, 1904. szept. hótól mint helyettes, majd mint rendes tanár ritka eredménnyel működött tanintézetünkben. Eltávozása nagy vesztesség intézetünkre, mert egyike volt ama ritka tanároknak, akikben szép tehetséggel s alapos elméleti tudással erős, határozott egyéniség, éles megfigyelőtehetség s az élet és iskola követelményei iránt egyaránt fogékony gyakorlati érzék párosult. Kiváló erőnek bizonyult úgy az iskolában, mint a társadalmi életben És kiváló sikereket ért el. Hogy csak egyet emeljek ki, az ő irodalmi tevékenysége, fáradhatlan buzgalma egyik főtényezője volt annak a fényes sikernek, annak a \rárosunkat ért nagy megtiszteltetésnek, melynek reményéről már-már csaknem le kellett mondanunk, hogy Thököly Imre fejedelem dicső hamvai Késmárkon helyeztettek örök nyugvóra. Csoda-e tehát, ha nemcsak intézetünk, annak elöljárósága, tanárai s növendékei, hanem az egész város minden számot-tevő tényezője szerete- tével halmozta el és a legnagyobb sajnálattal vált meg a kiváló tanár- és
